Hey!
Igazából nincs mit hozzáfűznöm...
Csak annyit, hogy...
Jó olvasást!:)
xx
"Mindig az leszek!"
- Mert a bátyád vagyok, én megtehetem! – vette lejjebb
a hangját.
- Igen, igazad
van! Amikor 16 voltam, vagy 17 megtehetted! De most, hogy nagykorú vagyok, azaz
18, már semmi közöd nincs az életemhez, vagyis ahhoz, hogy mit teszek, kivel,
hol, és mikor! Szállj ki az életemből, és abból, hogy parancsolgatsz nekem!
Elegem van a folytonos beleszólásaidból!- És tudod mit? Megmondtam, többé nem
vagyok a húgod! - és ezzel felszaladtam az emeletre, magam mögött az erősen
becsapott szobám ajtajával. Ash az egyetlen családtag az életemben, akit
szeretek, és aki viszont szeret. De most őt is egyre jobban elveszítem. És ezt
csak magamnak köszönhetem!
Reggel olyan
dél körül kelhettem fel. Kicsit se későn… Mikor kinyitottam a szemeimet, és
kicsit felemeltem a fejem a párnámról, kisebb beszélgetés szűrődött fel az
emeletre. Nyöszörögtem egyet, majd felültem az ágyamon. Megvakartam így is
kócos hajam, majd kikeltem az ágyamból. A fürdőben megmostam az arcomat, és
felhúzott szemöldökkel vettem tudomásul, hogy a tegnapi ruhámban aludtam el.
Mikor éppen ki akartam menni a fürdőmből, valahogyan az orromba jutott egy
számomra kellemetlen illat, szag, ahogy tetszik…
A cigaretta.
Hát persze… Tegnap valamilyen úton-módon elszívtam egyet, amire kicsit sem
vagyok büszke. Fintorogva mentem vissza, és levetkőztem, majd beálltam a zuhany
alá.
15 perces
fürdőszobai mosakodással, végre elértem, hogy lejöjjön rólam ez a szag.
Kiballagtam a fürdőmből, egyenesen a szobámba – mivel onnan nyílik… - egy szál
törülközővel még kicsit nedves testem körül. Kerestem a mára megfelelő ruhát,
majd fel is vettem. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, majd lassú léptekkel
mentem le a lépcsőn. Egyedül Ash ült a konyhában, a kezében szorongatott
valamit, és maga elé dermedt idegesen.
- Jó reggelt! – mentem be a konyhába, és
leültem elé. A kezében lévő kis dobozra néztem. Nem, ez… Ez nem lehet igaz! A
cigis doboz, amit tegnap vettem. Hogy került hozzá. Az addigi halvány mosoly
lehervadt az arcomról, és az ajkaim kicsit elváltak egymástól. A „Jó reggelt!”
Szövegemre nem kaptam választ, csak egy ideges nézést. – Minden… rendben? –
kérdeztem, de az utolsó szót nagyon halkan mondtam, szinte én is alig hallottam
meg. Bár ez a kérdés nagyon hülyeség volt feltenni, hisz, hogy is lenne minden
rendben?
- Minden rendben? – kérdezte vissza. – El
tudod mondani, hogy mi ez itt? – mutatta fel a dobozt. A tekintetemet
lesütöttem az ölembe, és az ujjaimmal kezdtem el zavartan játszani. – Kérdeztem
valamit! – emelte fel a hangját. Hirtelen felkaptam a fejemet, és szigorúan
néztem a bátyámra.
- Egy cigis doboz. – mondtam egyszerűen, majd
felálltam. – Amit kérek vissza! – nyúltam a tárgy felé, de Ash felállt, és
elhúzta azt.
- Mit képzeltél? Mégis mire jó ez? – nézett a
tárgyra fintorogva.
- Megkönnyíti a dolgokat. – küldtem felé egy
halvány mosolyt, és ismét nyúltam érte, de elhúzta.
- Megkönnyíti? – hunyorított. – Mi történt
veled?
- Felnőttem. – válaszoltam egyszerűen. – És
mégis hogyan került az hozzád? – böktem az állammal a doboz felé.
- Nem, Cat. Nem! Ez is mutatja, hogy
egyáltalán nem nőttél fel. Még csak gyerek vagy! Amúgy amikor tegnap este
hirtelenjében felrohantál az emeletre, kiesett a dzsekid zsebéből. – szólt
halkan.
- Nem, nem vagyok gyerek! Miért nem tudod
felfogni? – ráztam a fejem.
- Mert eddig nem tettél semmi olyant, ami azt
mutatná, hogy felnőttél. – jelentette ki határozottan.
- Egyetemre megyek! Ez nem elég?
- Nem! – vágta rá. – Gyerek vagy! És ezt meg
ne lássam többet a kezedben, világos? –kérdezte, vagyis inkább kijelentette,
majd elrakta a zsebébe. Már tiltakozásra nyitottam a szám, de Ash elment
mellettem, majd kiment az ajtón.
- Gyűlölöm a napot, amikor megismertelek! –
kiabáltam utána. Valahol, reméltem, hogy nem hallotta meg. A könnyek ismét összegyűltek
a szememben, és egy kósza kis cseppet, ami éppen lefolyt az arcomon, hirtelen
mozdulattal töröltem le, miközben az ajtóra meredtem.
A bal
lábamat már lépésre mozdítottam, gondolva magamban; utána megyek!
Már éppen a
kilincset fogtam meg, amikor megtorpantam. Nem tudok utána menni… Mégis mit
mondanék neki? Lehunytam a szemeimet, majd hátrébb léptem egy lépést.
- Hova ment? – szólalt meg mögöttem Michael.
- Nem tudom. – válaszoltam egy hosszabb csönd
után, miközben még mindig háttal voltam neki.
- Ha hozzád beszélek, akkor a szemembe nézz!
– vette kicsit szigorúbbra a hangját. – Mondtam valamit! – rántott a kezemen
egy kicsit erősebbet, mire szembekerültem egy dühös, és megviselt pillantással.
Most miért lett ilyen? Kicsit megijedtem tőle, és ezt ő is észrevette. Magától
érthetően ijedt pillantásokkal cikáztam bal, és jobb szeme között. – Ne
haragudj, én nem akartam… - vette lejjebb hangját, ami már nyugtatóan csengett
fülemben. Közben egyik kezével az általa erősen megrántott, fájós kezemhez
nyúlt, de én ijedtemben elhúztam onnan. Nem tudom, hogy miért, de kicsit
megijedtem tőle. Pedig ő Michael. A legjobb barátom…
- Bocs. – ennyit mondott, majd lassan, és
szomorúan indult meg az emeletre.
- Mi történt? – szóltam utána, mire
visszanézett, és elmosolyodott.
- Hosszú lenne. – jött vissza elém.
Hátranéztem az ajtóra, amin vártam, hogy Ash lépjen be, de semmi.
- Van időm. – fordultam Michaelhez.
Leültünk a
kanapéra, és végül elmesélte miért volt ilyen ideges. Nemrégiben, volt egy
egyéjszakás kalandja, és a lány elég csúnya híreket terjesztett Michaelről
utána, miután Mikey közölte, hogy nincs tovább. Majd én is elmeséltem a ma
reggelt. Ezután kínos, és hosszadalmas csönd uralkodott köztünk.
Úgy tűnik,
mind a ketten ennek véget akartunk venni, ugyanis egyszerre kezdtünk el egy tök
más mondatot, belevágva egymás szavába, amit mind a ketten megmosolyogtunk.
- Kezd te! – mondtuk megint egyszerre, mire
megint elnevettük magunkat.
- Oké, mondjad! – mondtam mosolyogva.
- Csak annyi, hogy várod már az egyetemet? –
kérdezte. Lefagyott a mosoly az arcomról. Egyetem… Biztos vagyok benne, hogy
ide akarok járni? Mi van, ha még jobban összekapok Ashel, és még megbánnám.
Lehetne Hollywoodban saját lakásom. Talán egy szép kerttel, medencével, és egy
macskával. Nem szeretem a kutyákat…
- Hol jársz? – integetett a tekintetem előtt
a kezével Mikey, majd elnevette magát, ahogy megráztam a fejem.
- Bocsi, csak… azon gondolkoztam, hogy…
- Hogy? – vágott a szavamba egyre
feszültebben.
- Elmegyek Hollywoodba. – halkan közöltem
Michaellel, egy kis csönd után.
- Ez… ez biztos? – állt fel.
- Igen. – nyeltem egy nagyot.
- De… miért? – lépett hátrébb.
- Mert Ashel, már nem a legjobb a
kapcsolatunk, és… - kezdtem el magyarázni.
- Mi van? Mondd, hogy csak viccelsz! Azért
hagysz itt mindenkit, ismétlem MINDENKIT, csak mert a bátyáddal jelenleg nem
vagy jóba? – ráncolta össze a homlokát. – Komolyan, nem értelek. Mi a franc
történt veled? – kezdett el kiabálni, mire összerezzentem. Miért kérdezi ezt
mindenki folyton?
- Mi történt volna? – álltam fel idegesen. –
Csupán annyi, hogy reálisabb döntéseket hozok, ugyanis felnőttem! – kezdtem
kiabálni.
- Akkor neked más az elképzelésed a
felnövésről, Cat! Ugyanis kibaszottul úgy viselkedsz, mintha még csak egy 16
éves kislány lennél! Rágyújtasz, a bátyáddal hülyeségeken vesztek össze,
ráadásul, csak így el akarsz menekülni a problémáid elől! Nem is beszélve
arról, hogy így itt hagynál minket! Főleg a bátyádat, aki csak meg akar védeni
téged, mert nagyon szeret! Tudod, amikor idejöttél, 2 évvel ezelőtt, Ash
folyton rólad beszélt! Persze nem ismert, így csak azokat hajtogatta, hogy
mennyire látni akar már téged, és meg akar, ismerni! Most meg csak így itt
hagynád. Hát kurva szép… – mondta, majd felsietett az emeletre. Egyedül
maradtam a gondolataimmal, és azzal, amiket Mikey vágott hozzám. Azaz az
igazságot…
Kicsit úgy
döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejem, így elmentem kicsit sétálni.
Út közben
leültem a játszótéren lévő egyik hintába. Mellém egy körülbelül 4 éves kislány
ült le, majd jött utána, egy Ash korabeli fiú, és elkezdte lökni a hintán.
Belegondoltam… Hogy mi lett volna, ha Asht a születésem óta ismerném, akkor… Mi
is így néztünk volna ki? Elmosolyodtam ebbe belegondolva, majd amikor a kislány
leszállt a hintáról, és elkezdett az egyik mászóka fele szaladni, kizökkentem
gondolkodásomból. A fiú utána ment, majd lehámozta a kicsit nagyobbak számára
kifejlesztett játékeszközről, majd elmondta neki, hogy ehhez kicsit nőnie kell
még.
Ekkor
beugrott. Ash tényleg azért csinált értem mindent, azért avatkozik ennyire bele
a dolgaimba, mert csak vigyázni akar rám… Persze eddig is gondoltam erre, de
kételkedtem benne. És persze Mikey „felvilágosítása” is segített ebben.
Hirtelen
álltam fel a hintáról, majd kerültem meg, de alig mentem egy lépést, egy erős
mellkasnak mentem neki. Felnéztem, és persze… Ashton.
- Mit csinálsz te itt? – vonta össze a
szemöldökét. Nem válaszoltam, mert nem tartottam lényegesnek, hanem csak erősen
magamhoz szorítottam izmos testét. Ő erre még nem reagált, hirtelen jött neki,
érzelmi támadásom, de egy kis idő múlva ő is magához szorított, és a lábaimnál
fogva felemelt.
- Sajnálom. – motyogtam nagyon halkan. Nem
válaszolt. Kicsit megijedtem, hogy nem bocsájt meg nekem, de amikor
meghallottam kis kuncogását, elmosolyodtam. Letett a földre, majd leültünk a
közelben lévő padra.
- Tudod… - szólalt meg egy kis csönd után. –
Sajnálom, hogy beleavatkoztam mindenbe, amit csinálsz. – nézett rám, mire
összevontam a szemöldököm.
- Nincs mit sajnálnod! – ráztam a fejem.
Elkuncogta magát.
- Figyelj, Cat… Mi csak 2 éve ismerjük
egymást. Bármilyen szomorú is, de igaz! Ezt el kell fogadnunk mindkettőnknek…
- Én elfogadtam! – vágtam rá.
- Tudom. De én nem! – hajtotta le a fejét. –
Vagyis… azon vagyok. – forgatta meg a szemeit. – És tudod… Mivel kis ideje
ismerjük egymást, sok mindent kellene bepótolnunk… Ami nagyrészt sikerült is!
De… amikor idejöttél, még 16 éves kislány voltál, akinek szüksége van egy érett
bátyóra, aki vigyáz rá! És én ezt a szerepet nem sokáig játszhattam el. – rázta
a fejét, közben pedig a földet pásztázta. – Mert felnőttél. – nézett rám. – És én
nem akarom ezt! – egyenesedett ki. Elmosolyodtam. – Szeretném, ha még az én kis
hugicám lennél! – ült közelebb.
- Ash! – öleltem meg. – Mindig az leszek! –
suttogtam neki.
Juj eszméletlen szupi rész lett.:D Várom a kövit.:) <3
VálaszTörlésSzia!
TörlésKöszönöm szépen, és nagyon nagyon örülök, hogy tetszik!:)<3 Viszont a negatívumokat is írd le nyugodtan!:)