10.fejezet. - "Szeretek veletek lenni!"

Hey!

Mizu srácok?:)

Meghoztam egy nap késéssel a 10. fejezetet. 

Ez a rész nagyon nem fordulópontos, de igyekeztem minél több dolgot belerakni, és minél viccesebbre megírni :D

Remélem valamilyen szinten sikerült is!

Ezzel a résszel a célom az volt, hogy jó kedvetek legyen!:) :D

"Szeretek veletek lenni!"

*Catarina Irwin szemszöge*

Téli szünet. Végre! Nagyon vártam már, sok minden történt mostanában.

  Legutóbb, mikor Ashtonnak rémálma volt, valami Alisonról motyogott, de a fiúknak sem volt ismerős ez a név, és nekem sem. Ashton pedig azt mondta, hogy nem is létezik. Oké…

  - Miért van ilyen rohadt hideg? – vacogott Mikey a tévé előtt ülve, amiben valami virtuális kandalló ropogott.

  - Hú, neked ott nincs meleged? – mentem oda tátott szájjal, de alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam a fiú láttán. Sál volt a nyakában, és mindkét kezén piros kesztyű.

  - Nagyon vicces. – nézett rám gúnyosan, mire ugyanúgy visszanéztem. Hirtelen két kéz ragadott meg, és pörgetett meg a levegőben.

  - Szervusz, húgocskám! – suttogta a fülembe egy selymes hang.

  - Szia, vén bátyus! – fordultam meg karjaiban, majd nyaka köré fontam kezeimet.

  - Hogy vagy? – mosolygott.

  - Jól. – viszonoztam. – Na, és te? - vontam fel egyik szemöldököm.

  - Jó, jó, oké mindenki jól van, boldogok vagyunk, dúl a szeretet mindenhol blablabla, de most melegedjünk! – ült le Michael mellé Calum.

  - Ti komolyan gondoljátok ezt? – tettem keresztbe mellkasom előtt a kezeimet.

  - Miért ne? Jobb, mint a semmi. – vontak vállat.

  - Én feladom! – emeltem fel védekezően kezeimet, majd megindultam az emeletre, szólni Lukenak. Elmentem a szobája elé, bekopogtam, majd szólt, hogy bemehetek. Be is nyitottam.

  - Szia! – dugtam be a fejem mosolyogva.

  - Szia. – nyomta ki a tévét, majd felállt. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd zsebre tett kézzel megszólaltam:

  - Van terved mára? – álltam meg előtte.

  - Van. – válaszolt egyszerűen. Felvontam a szemöldököm. – Mégpedig veled! – ölelt át, és egy rövid puszit nyomott orromra.

  - Na, és mit akarunk csinálni? – kuncogtam, mikor megéreztem, hogy elkezdett csikizni.

  - Sétálni. – hagyta abba, majd a szemembe nézett. Meglepődtem.

  - Séta? Luke, kint legalább mínusz sok fok van. – röhögtem. – Jut eszembe, nem akarjuk kicsit feljebb rakni a fűtést? – mentem a radiátorhoz, és éreztem, hogy jéghideg.

  - Miért kéne? Tök meleg van. – legyezte magát.

  - Most viccelsz? – vontam föl a szemöldököm. – Michael, és Calum odalent a tévé előtt ül és melegszik. – nevettem.

  - Ha ők azt élvezik. – vont vállat. – De most komolyan… a séta nem jó? – jött közelebb, és összekulcsolta ujjainkat.

  - De jó. – mosolyogtam.

  - Akkor… sipirc, öltözni! – állt félre, és mutatott az ajtóra. Nevetve löktem el magam a támaszomtól, majd csigalassúsággal indultam el. – Gyorsabban, gyerünk! – tapsikolt mögöttem, mire kuncogva szaladtam tovább, és csuktam be az ajtót magam előtt, és indultam öltözni.

  Igyekeztem melegen öltözni, és szerintem elértem célom. Leszaladtam az emeletről, és Luke már ott várt.

  - Hova mentek? – vigyorgott az arcunkba Ash.

  - Sétálni. – löktem el a képemből nevetve.

  - Ilyen hidegben? – vonta föl egyik szemöldökét Ashton.

  - Ashton elfelejtettél valamit! – kiabált Michael.

  - Mit? – fordult hátra a bátyám.

  - Hogy Luke közelében mindig melegebb van. – röhögött Calum.

  - Kapjátok be! – nevetett Luke is, majd felvettük a dzsekinket, és kiindultunk.

  - Nos… Már 4 óra. – néztem az órámra. – Mindjárt sötét lesz. – pillantottam az égre.

  - Akkor használjuk ki az időt. – tette kezeit derekamra, majd megcsókolt.

  - Ennyi erővel a szobámban is maradhattunk volna. – mondtam, miután elváltunk.

  - Sajnálom. De én most nem olyasfajta szórakozásra gondoltam. – nevetett. – Na, gyere! – fogta meg a kezem, és elindultunk.

  10 percen keresztül sétálgattunk. A hó esett, mellettünk pedig rengeteg gyerek épített hóembert a barátaival, szüleivel, testvéreivel, ki tudja mijével hó angyalokat csinált, vagy éppen hó csatákat rendeztek. Mi közben jót nevettünk ezen, és máson is.

  - Nézd! – mutattam a másik irányba figyelem elterelésként, majd szaladtam előre, és egy virágszobor mögött elbújtam. Luke utánam jött, én pedig játékosan kidugtam a fejem mögüle, és elnevettem magam, amit viszonzott. Odajött mellém, én pedig meg akartam csókolni, de ő egy hirtelen mozdulattal az arcomba nyomott egy hógolyót.

  - Te rohadék, gyere csak ide! – szedtem fel a földről én is egy kis havat, majd megpróbáltam az arcába nyomni, de ő szaladásnak indult, én pedig utána. Úgy nézhettünk ki, mint akik 6 évesek, de minket, ez cseppet sem zavart, és mást sem.

Luke odafutott ismét, ahova én bújtam először, én pedig gyorsan lebuktam a szobor másik oldalán, hogy ne vegyen észre, és odasettenkedtem mögé, majd egy hirtelen mozdulattal én is az arcába nyomtam a hógolyómat.

  - Sunyi. – nevetett, majd megfordult, és rám mosolygott

  - Te kezdted! – morzsoltam le ujjaimmal a maradék havat, ami a kesztyűmön maradt.

  - Tökéletesen megérte. – csókolt meg, én pedig vissza. Egyik lábamat játékosan az égbe emeltem, ahogy a romantikus filmekben szokás, mire Luke belekuncogott a csókunkba.

  Régen voltunk már így együtt, és ez most jól esett. Nagyon hiányzott már Luke közelsége, mivel mostanában eléggé elhanyagoltuk egymást. De most már minden rendben lesz. Remélhetőleg…

  Mikor végeztünk a kis „kirándulásunkkal” hazafelé vettük az irányt. Viszonylag gyorsan hazaértünk, de otthon elég durva dolog fogadott. Az ajtó előtt állva hangos kiabálásra lettünk figyelmesek, amely bentről szűrődtek ki. Ijesztő volt. A hang, mely oly idegesen csengett, Ashtoné volt. Majd a kiabálás abbamaradt, és egy hangos csattanást hallottunk, utána egy puffanást. Kikerekedett szemekkel néztem Lukera, aki kapkodva nyitott be. Calum a földön feküdt, és sírt. Várj, nem! Inkább csak sírt a röhögéstől. Hogyne…

  - Michael! – kiabált Ashton az említett személlyel, de majdnem elröhögte magát. – Mi a fasznak kellett ilyenre befesteni a hajadat, ráadásul… Jézusom, a sütibe is raktál hajfestéket? – Ash alig bírta ki, hogy ne fakadjon sírva a nevetéstől. Calum a szemét törölgetve ült föl, de ahogy ránézett Michaelre, azonnal visszafeküdt, és folytatta a röhögést. Bevallom, mi is jót röhögtünk a jeleneten. Michaelnek rózsaszín volt a haja. De nem pink. Rózsaszín. RÓZSASZÍN! A süti amit Ash említett, pedig Brauni volt. Babarózsaszín Brauni. Dögös…

  - Most mi van? – tárta szét a kezét Michael. – Tök fasza! Amúgy is, ez nem igazi hajfesték… - legyintett.

  - Lényegtelen, elbasztad a Braunit. – szólt Calum a földről még mindig nevetve.

  - Ja! Sziasztok, gyerekek! – integetett levakarhatatlan vigyorral az arcán Ashton.

  - Csá! – köszönt Mikey is. – Nem basztam el semmit! Ez ételszínezék, te pöcs! – nyalt bele a színes tésztába.

  - Hű, még sosem láttalak titeket sütni... És hű!  - néztem Ashtonra.

  - Ezt már kétszer mondtad! – röhögött.

  - Hagyjál! De hű… Jól áll a nagyi köténye! – vigyorogtam most én is a képébe, mire gúnyosan nézett.

  - Cat, igaz, hogy nem csesztem el semmit? – jött oda.

  - Ha ez ételszínezék, akkor nem. – röhögtem.

  - Mondtam! – mondta Michael „győztem” hangsúllyal.

  - Kóstoljuk meg! – tápászkodott fel Calum. Mindenki belekóstolt egy kicsit a sütibe, és szinte egyszerre köptük ki azonnal. Borzalmas volt… De nem az ételszínezék miatt, hanem túl sok volt benne valami. A só.

  - Mi a faszt keres ebben só? – törölgette a nyelvét egy ronggyal Luke.

  - Mit tudom én, Calum olvasta a receptet. – vonta meg a vállát Ash. Mindenki egyszerre nézett Calumra aki ki akart settenkedni a szobából, de Luke visszahúzta.

  - Mi volt a terved te köcsög? – röhögtem.

  - Azt terveztem, hogy csinálok egy másikat ami jó lesz és sósat csak Michaelnek adom oda. De valahogy nem jött be. – magyarázott.

  - Rohadék. – meresztette a szemeit Mikey Calra.

  - Bocsi. – vigyorgott.

  - Na, jó. Éhen halok. – mondtam. – Nem eszünk valamit? – néztem Ashre.

  - Menjünk el valahova. – mosolygott, majd átkarolta a vállamat, és mindannyian elindultunk egy étkezdébe. 

9.fejezet. - Az álombeli drogos kislány

Az álombeli drogos kislány 

Ali eltűnt. Legalábbis ezt mondja a Híradós bácsi. A telefonra néztem, kicsit eltátott szájjal.

  - Cat, ott vagy még? – szólt belőle Alison. Vagyis ki tudja, hogy kicsoda. A kérdés az, hogy most feltegyem e neki azt a kérdést, hogy ő kicsoda. Vagy belemenjek a játékba, és magam derítsem ki. Gyorsan kell döntenem.

  - Igen… Itt vagyok. – szóltam bele.

  - Minden rendben? – kérdezte.

  - Persze… Rendben. – mosolyogtam, de ezt persze ő nem látta. Beszállok a játékba. – Figyelj csak… Ali! – fejeztem be.

  - Igen? – kérdezte vissza.

  - Merre vagy? – tettem fel a kérdést.

  - Én… itthon. – válaszolt.

  - Átmehetek hozzátok? Összevesztem Ashtonnal, és nem akarok itthon lenni vele. – játszottam a szerepet. Tudni akarom ki ez, és ki volt az, aki ott volt a parkban. Na, meg hol van Ali.

  - Inkább… mi lenne, ha ugyanott találkoznánk ahol tegnap? – vetette fel az ötletet. Kicsit megijedtem, hogy megint ott kell lennem. Egyedül. A sötétben.

  - Rendben. – vontam meg a vállam.

Megbeszéltük, hogy majd este megint ott találkozunk. Próbáltam rávezetni az illetőt, hogy inkább délután valamikor, de neki csak este volt jó az időpont. Persze, mivel akkor drámai, igaz?!

Miután lebonyolítottam ezt a telefonbeszélgetést, kinyomtam, majd ledobtam a telefonom az asztalra, én pedig az ágyra ültem, Ali táskájával a kezemben. Forgatgatni kezdtem a kezemben ide-oda. Míg észrevettem egy másik zsebet is az oldalán. Összevontam a szemöldököm, majd kicipzáraztam azt. Benne volt egy baba. Várj, mi?! Egy baba? Minek ez Alinek? Nem volt nagy, akkora, mint a tenyerem, hosszú szőke hajú, sárga pólós, farmeros baba.

Kopogtak az ajtómon. Gyorsan visszaraktam a zsebbe a babát, visszapakoltam belé, majd visszazipzáraztam, és az ágy alá rejtettem.

  - Gyere be!- kiabáltam, majd benyitottak. Gyorsan felálltam, és próbáltam természetesen viselkedni, bár nagyon izgatott voltam.

  - Minden rendben? – jött be összevont szemöldökkel Ashton.

  - Persze, minden a legnagyobb… rendben! – mosolyogtam.

  - Biztos? – kérdezte, miközben a TV-t nézte a hátam mögött, fura arckifejezéssel. Beálltam a TV elé, majd megfordultam, és kikapcsoltam.

  - Igen, biztos. Kész a reggeli? – haraptam be a számat.

  - Hiszen együtt csináltuk. – nézett rám Ash.

  - Oh, tényleg! – ütöttem meg játékosan homlokomat. – Milyen szétszórt vagyok. – nevettem kínomban. Ezt jól elcsesztem…

  - Nem szétszórt vagy, hanem titkolózós. – jött közelebb. – Van valami, amit el akarsz mondani? – vonta föl a szemöldökét.

  - Mmm, nincs! – vágtam rá.

  - Oké… - nézett rám, majd kiment. Kifújtam a levegőt, majd lehuppantam az ágyra.

  - Ja, és szólj Calumnak! – nézett be még egyszer, majd már tényleg kiment. Újra a kezembe vettem a telefonom, de az idegességtől, és az izzadt kezem miatt kiejtettem a kezemből. Lehajoltam érte, de nem tudtam megfogni. Mintha víz lenne, hullámozni kezdett a kép előttem. Összevont szemöldökkel próbáltam ijedten felszedni a telefonom a földről, de egyre homályosabb lett minden. Felnéztem, és az ajtó is ugyanolyan volt. Odafutottam, és furcsa módon meg tudtam fogni a kilincset. Kifutottam a szobából,és leszaladtam az emeletről.

  - Ashton! – kiabáltam rémülten. Teljesen megijedtem. Mi van, ha valami bajom van?! – Ash! – néztem körbe. De semmi. Szó szerint. Senki, és semmi nem volt a földszinten. Eltűntek a bútorok. A képek a falról. Minden. A fiúknak semmi nyoma nem volt. Kiszaladtam a bejárati ajtón, és a kihalt utcával találtam szembe magam. Kiszaladtam az úttestre, és ott álltam meg, majd ijedten nézegettem körbe. Rám jött a sírhatnék. A tudat, hogy biztos megőrültem.

  - Luke. – suttogtam magam elé sírva. – Hol vagytok? – folytattam ugyanabban a hangnemben. – Segítsetek! – sírtam. – Ash, merre vagy? – fújtam ki a levegőt. – Te vagy a bátyám, kötelességed itt lenni, és segíteni nekem!

*Ashton Irwin szemszöge*

Miután kijöttem Cat szobájából, nagyon furának tartottam húgom viselkedését. De úgy gondoltam, meg tudja oldani. Na, jó, ezt még én sem gondolhatom komolyan…

Cat csak a bajt hozná magára. Megint. Mint mindig. Miután kijöttem a szobájából, szóltam helyette is Calumnak, mert tudtam, úgysem szólna neki ő maga.

Gondoltam meg kéne lepni Catet valamivel, hisz mostanában csak kétségek közt vergődik. Elhívtam a fiúkat bevásárolni a boltba.

Hazafelé vettük az irányt, majd amit ott láttam, megrémisztett, de nem csak engem, hanem a kocsiban ülő többi fiút is. Catarina az út közepén sírt, és motyogott valamit magában. A szemei karikásak voltak, a haja kócos, és alig állt a lábán.

Rögtön kipattantam az autóból, és a húgom felé vettem az irányt. A többiek is követtek.

  - Cat, jól vagy? – kérdeztem. – Mit művelsz itt az út közepén? – vontam össze a szemöldököm.

  - Ashton Fletcher Irwin! – kezdett el a motyogásból, hirtelen hangnemet váltani, és ordibálni kezdett. – Azt ígérted, hogy mindig mellettem leszel, és nem lesz semmi baj! – folytatta. – Vagy talán hazudtál? – nevetett gúnyosan, ami megrémisztett. Mögöttem Luke ijedt tekintetére kaptam fel a fejem.

  - Mi történt vele? – kérdezte aggódóan.

  - Luke, te senkiházi rohadék! Bárhol is vagy, maradj távol tőlem! Tudom a titkod, mindent tudok, amiről nem kéne! – nevetett még mindig. Ezek szerint ő most nem lát minket?

  - Be van drogozva. – közölte halál komolyan Mikey.

  - Vajon ő csinálta ezt magával? – vonta össze szemöldökét Calum.

  - Hülye vagy?! – kérdezte mindenki kórusban.

  - Biztos, hogy nem! Nem lenne rá képes… - mondta Luke. Mindenki egy véleményen volt, és igazunk is volt. Nem ő tette ezt magával.

  - Valamit tennünk kéne! – aggódtam.

  - Majd én! – ment hozzá közel Luke. Kisöpörte a haját az arca elől, majd hirtelen a vállára kapta, és elindult a ház felé. Mindenki követte őket, majd bezártuk magunk mögött az ajtót.

Ahogy bezárult az ajtó az álmom is bezárult. Igen, ezt csak álmodtam. Izzadva, és kiabálva ébredtem fel.

  - Minden rendben? – jött be Cat, és Luke aggódóan.

  - Igen. Persze… ültem fel idegesen.

  - Tiszta izzadt vagy. Rosszat álmodtál? – simított félre az arcomból egy kósza tincset Cat. Bólintottam egyet. – Hozok egy vizes rongyot. – állt fel, majd kiment a szobából. Nem tudtam utána szólni, hogy nem szükséges, mert túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy kigyönyörködjem magam a húgomban. Hogy most milyen is. Segítőkész, szép kedves, aranyos. Nem pedig egy bedrogozott szellem lány. Mert úgy 2 perce még teljesen úgy nézett ki. De az más dolog.

  - Minden oké, haver? – kérdezett Luke.

  - Persze. – mosolyogtam. – Csak egy rossz álom.

  - Ezen a héten, már negyedszerre…- nézett rám.

  - Minden oké. – mosolyogtam. – De… meg kell kérdeznem.

  - Mit?

  - Ugye biztos abortusza volt? – kérdeztem.

  - Kinek? – vonta össze a szemöldökét.

  - Sarának. – mondtam.

  - Igen, biztos. – válaszolt.

  - És megesküszöl, hogy nem tőled volt a gyerek? – vontam föl szemöldököm.

  - Igen, meg! Ash, nem az esetem Sara…

  - Ez itt nem érdekel senkit! – vágtam közbe mondatába. – Most nem az eseted, de ennek már 2 és fél éve, Luke.

  - Pont ezért. Tudnánk róla, ha valaki felcsinálta volna őt nem? – kérdezte.

  - De… - válaszoltam.

  - Akkor zárjuk már le ezt a témát jó? Nem feküdtem le Sarával, és nem is fogok! Catet szeretem… - motyogta. Rámosolyogtam.

  - Itt vagyok. – jött be a húgom, leült mellém az ágyra, majd a homlokomra szorította a hideg vizes rongyot. – Mit álmodtál? Ahogy érzem lázas is vagy kicsit… – állapította meg.

  - Jól vagyok, nyugi. – nevettem, de a mosoly azonnal lefagyott az arcomról, amint megláttam Cat aggódó arcát. Valószínűleg azért aggódik, mert mint már Luke is mondta, ez a héten a negyedik alkalom, hogy így kelek fel. Mindig ezt álmodom, de nem tudom, hogy miért…

Hiszen nem is létezik Alison DiLaurentis. 

Bejelentés!

Sziasztok!:)

Mint észrevettétek, a 6. és a 8. fejezet között, kimaradt egy bizonyos 7. fejezet. 

De ez nem véletlenül történt! 

A 7. fejezet, fura módon az évad végén fog kikerülni, ugyanis az, egy speciális fejezet lesz.

Többet nem mondhatok, legyen meglepetés! :D

Másrészt...

ÜNNEPEK!!

Ezzel kapcsolatban, először is; Boldog Mikut így utólag s mindenkinek! :D 

Remélem sok csokit kaptatok!:3

Csináljátok azt, amit én; határozzátok el, hogy beosztjátok, de szegjétek meg, már az első nap! xD

Szóval vegyük komolyra a szót... :)

Várható, egy különleges Karácsonyi fejezet, ami különleges lesz! :D 

Annyit mondok, hogy valaki elhatároz valamit, amivel mindenki életét a feje tetejére állítja.:3

De többet nem!:3

A 9. fejezet, valószínű, hogy hétvégén jön el. 

Remélem tetszenek ezek az ötletek!:)

További szép estét/napot/reggelt, amikor olvasod! :D

Jó tanulást mindenkinek!:)

Kellemes ünnepeket! :D

Szervusztok!:)

xx