10.fejezet. - "Szeretek veletek lenni!"

Hey!

Mizu srácok?:)

Meghoztam egy nap késéssel a 10. fejezetet. 

Ez a rész nagyon nem fordulópontos, de igyekeztem minél több dolgot belerakni, és minél viccesebbre megírni :D

Remélem valamilyen szinten sikerült is!

Ezzel a résszel a célom az volt, hogy jó kedvetek legyen!:) :D

"Szeretek veletek lenni!"

*Catarina Irwin szemszöge*

Téli szünet. Végre! Nagyon vártam már, sok minden történt mostanában.

  Legutóbb, mikor Ashtonnak rémálma volt, valami Alisonról motyogott, de a fiúknak sem volt ismerős ez a név, és nekem sem. Ashton pedig azt mondta, hogy nem is létezik. Oké…

  - Miért van ilyen rohadt hideg? – vacogott Mikey a tévé előtt ülve, amiben valami virtuális kandalló ropogott.

  - Hú, neked ott nincs meleged? – mentem oda tátott szájjal, de alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam a fiú láttán. Sál volt a nyakában, és mindkét kezén piros kesztyű.

  - Nagyon vicces. – nézett rám gúnyosan, mire ugyanúgy visszanéztem. Hirtelen két kéz ragadott meg, és pörgetett meg a levegőben.

  - Szervusz, húgocskám! – suttogta a fülembe egy selymes hang.

  - Szia, vén bátyus! – fordultam meg karjaiban, majd nyaka köré fontam kezeimet.

  - Hogy vagy? – mosolygott.

  - Jól. – viszonoztam. – Na, és te? - vontam fel egyik szemöldököm.

  - Jó, jó, oké mindenki jól van, boldogok vagyunk, dúl a szeretet mindenhol blablabla, de most melegedjünk! – ült le Michael mellé Calum.

  - Ti komolyan gondoljátok ezt? – tettem keresztbe mellkasom előtt a kezeimet.

  - Miért ne? Jobb, mint a semmi. – vontak vállat.

  - Én feladom! – emeltem fel védekezően kezeimet, majd megindultam az emeletre, szólni Lukenak. Elmentem a szobája elé, bekopogtam, majd szólt, hogy bemehetek. Be is nyitottam.

  - Szia! – dugtam be a fejem mosolyogva.

  - Szia. – nyomta ki a tévét, majd felállt. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd zsebre tett kézzel megszólaltam:

  - Van terved mára? – álltam meg előtte.

  - Van. – válaszolt egyszerűen. Felvontam a szemöldököm. – Mégpedig veled! – ölelt át, és egy rövid puszit nyomott orromra.

  - Na, és mit akarunk csinálni? – kuncogtam, mikor megéreztem, hogy elkezdett csikizni.

  - Sétálni. – hagyta abba, majd a szemembe nézett. Meglepődtem.

  - Séta? Luke, kint legalább mínusz sok fok van. – röhögtem. – Jut eszembe, nem akarjuk kicsit feljebb rakni a fűtést? – mentem a radiátorhoz, és éreztem, hogy jéghideg.

  - Miért kéne? Tök meleg van. – legyezte magát.

  - Most viccelsz? – vontam föl a szemöldököm. – Michael, és Calum odalent a tévé előtt ül és melegszik. – nevettem.

  - Ha ők azt élvezik. – vont vállat. – De most komolyan… a séta nem jó? – jött közelebb, és összekulcsolta ujjainkat.

  - De jó. – mosolyogtam.

  - Akkor… sipirc, öltözni! – állt félre, és mutatott az ajtóra. Nevetve löktem el magam a támaszomtól, majd csigalassúsággal indultam el. – Gyorsabban, gyerünk! – tapsikolt mögöttem, mire kuncogva szaladtam tovább, és csuktam be az ajtót magam előtt, és indultam öltözni.

  Igyekeztem melegen öltözni, és szerintem elértem célom. Leszaladtam az emeletről, és Luke már ott várt.

  - Hova mentek? – vigyorgott az arcunkba Ash.

  - Sétálni. – löktem el a képemből nevetve.

  - Ilyen hidegben? – vonta föl egyik szemöldökét Ashton.

  - Ashton elfelejtettél valamit! – kiabált Michael.

  - Mit? – fordult hátra a bátyám.

  - Hogy Luke közelében mindig melegebb van. – röhögött Calum.

  - Kapjátok be! – nevetett Luke is, majd felvettük a dzsekinket, és kiindultunk.

  - Nos… Már 4 óra. – néztem az órámra. – Mindjárt sötét lesz. – pillantottam az égre.

  - Akkor használjuk ki az időt. – tette kezeit derekamra, majd megcsókolt.

  - Ennyi erővel a szobámban is maradhattunk volna. – mondtam, miután elváltunk.

  - Sajnálom. De én most nem olyasfajta szórakozásra gondoltam. – nevetett. – Na, gyere! – fogta meg a kezem, és elindultunk.

  10 percen keresztül sétálgattunk. A hó esett, mellettünk pedig rengeteg gyerek épített hóembert a barátaival, szüleivel, testvéreivel, ki tudja mijével hó angyalokat csinált, vagy éppen hó csatákat rendeztek. Mi közben jót nevettünk ezen, és máson is.

  - Nézd! – mutattam a másik irányba figyelem elterelésként, majd szaladtam előre, és egy virágszobor mögött elbújtam. Luke utánam jött, én pedig játékosan kidugtam a fejem mögüle, és elnevettem magam, amit viszonzott. Odajött mellém, én pedig meg akartam csókolni, de ő egy hirtelen mozdulattal az arcomba nyomott egy hógolyót.

  - Te rohadék, gyere csak ide! – szedtem fel a földről én is egy kis havat, majd megpróbáltam az arcába nyomni, de ő szaladásnak indult, én pedig utána. Úgy nézhettünk ki, mint akik 6 évesek, de minket, ez cseppet sem zavart, és mást sem.

Luke odafutott ismét, ahova én bújtam először, én pedig gyorsan lebuktam a szobor másik oldalán, hogy ne vegyen észre, és odasettenkedtem mögé, majd egy hirtelen mozdulattal én is az arcába nyomtam a hógolyómat.

  - Sunyi. – nevetett, majd megfordult, és rám mosolygott

  - Te kezdted! – morzsoltam le ujjaimmal a maradék havat, ami a kesztyűmön maradt.

  - Tökéletesen megérte. – csókolt meg, én pedig vissza. Egyik lábamat játékosan az égbe emeltem, ahogy a romantikus filmekben szokás, mire Luke belekuncogott a csókunkba.

  Régen voltunk már így együtt, és ez most jól esett. Nagyon hiányzott már Luke közelsége, mivel mostanában eléggé elhanyagoltuk egymást. De most már minden rendben lesz. Remélhetőleg…

  Mikor végeztünk a kis „kirándulásunkkal” hazafelé vettük az irányt. Viszonylag gyorsan hazaértünk, de otthon elég durva dolog fogadott. Az ajtó előtt állva hangos kiabálásra lettünk figyelmesek, amely bentről szűrődtek ki. Ijesztő volt. A hang, mely oly idegesen csengett, Ashtoné volt. Majd a kiabálás abbamaradt, és egy hangos csattanást hallottunk, utána egy puffanást. Kikerekedett szemekkel néztem Lukera, aki kapkodva nyitott be. Calum a földön feküdt, és sírt. Várj, nem! Inkább csak sírt a röhögéstől. Hogyne…

  - Michael! – kiabált Ashton az említett személlyel, de majdnem elröhögte magát. – Mi a fasznak kellett ilyenre befesteni a hajadat, ráadásul… Jézusom, a sütibe is raktál hajfestéket? – Ash alig bírta ki, hogy ne fakadjon sírva a nevetéstől. Calum a szemét törölgetve ült föl, de ahogy ránézett Michaelre, azonnal visszafeküdt, és folytatta a röhögést. Bevallom, mi is jót röhögtünk a jeleneten. Michaelnek rózsaszín volt a haja. De nem pink. Rózsaszín. RÓZSASZÍN! A süti amit Ash említett, pedig Brauni volt. Babarózsaszín Brauni. Dögös…

  - Most mi van? – tárta szét a kezét Michael. – Tök fasza! Amúgy is, ez nem igazi hajfesték… - legyintett.

  - Lényegtelen, elbasztad a Braunit. – szólt Calum a földről még mindig nevetve.

  - Ja! Sziasztok, gyerekek! – integetett levakarhatatlan vigyorral az arcán Ashton.

  - Csá! – köszönt Mikey is. – Nem basztam el semmit! Ez ételszínezék, te pöcs! – nyalt bele a színes tésztába.

  - Hű, még sosem láttalak titeket sütni... És hű!  - néztem Ashtonra.

  - Ezt már kétszer mondtad! – röhögött.

  - Hagyjál! De hű… Jól áll a nagyi köténye! – vigyorogtam most én is a képébe, mire gúnyosan nézett.

  - Cat, igaz, hogy nem csesztem el semmit? – jött oda.

  - Ha ez ételszínezék, akkor nem. – röhögtem.

  - Mondtam! – mondta Michael „győztem” hangsúllyal.

  - Kóstoljuk meg! – tápászkodott fel Calum. Mindenki belekóstolt egy kicsit a sütibe, és szinte egyszerre köptük ki azonnal. Borzalmas volt… De nem az ételszínezék miatt, hanem túl sok volt benne valami. A só.

  - Mi a faszt keres ebben só? – törölgette a nyelvét egy ronggyal Luke.

  - Mit tudom én, Calum olvasta a receptet. – vonta meg a vállát Ash. Mindenki egyszerre nézett Calumra aki ki akart settenkedni a szobából, de Luke visszahúzta.

  - Mi volt a terved te köcsög? – röhögtem.

  - Azt terveztem, hogy csinálok egy másikat ami jó lesz és sósat csak Michaelnek adom oda. De valahogy nem jött be. – magyarázott.

  - Rohadék. – meresztette a szemeit Mikey Calra.

  - Bocsi. – vigyorgott.

  - Na, jó. Éhen halok. – mondtam. – Nem eszünk valamit? – néztem Ashre.

  - Menjünk el valahova. – mosolygott, majd átkarolta a vállamat, és mindannyian elindultunk egy étkezdébe.