10.fejezet. - Minden kiderül

Hey!:)

Ééééééés, itt is a réész!:D

Gyors voltam mi?:D:*

Tudom, hogy NAGYON NAGYON rövid lett, de igyekeztem...:/

Valahogy, nem jött össze hosszabbnak. 

De majd a kövi rész...HÚHA!:D

Jó olvasást!:)

xx

Minden kiderül

Másnap reggel teljesen boldogan ébredtem. Nem tudom miért, de valamiért teljesen kivirult voltam. Persze, mikro eszembe jutott a tegnapi veszekedésem Ashtonnal, és az ok, amiért volt, teljesen lefagyott a vigyor az arcomról. Félek. Félek, hogy Luke rájön, és teljesen kiborulna. Az meg a másik, hogy mit csinálna Maxel. Jézusom…

Lassan totyogtam le szűk rövidnadrágomban, és mackópólómban az emeletről. Lent nem volt senki. Helyesbítek. Mindenki lent volt. Meggondoltam magam a lépcső alján, és inkább visszafelé vettem az irányt, ugyanis nem akarok több lecseszést a többi fiútól is. Elég volt tegnap Ashé.

  - Cat! Gyere csak, vissza! – hívott vissza egy hang, ami Calumé volt. Összeszorítottam a szemeimet, és mikor kinyitottam megforgattam őket, amiért nem tudtam visszasompolyogni. Ismét megfordultam, és leballagtam a lépcsőn, és amikor odaértem, a 3 fiú előttem álltak, csak Ash ült a kanapén nyugodtan. Mivel egyrészt tőle már megkaptam az adagomat, és ő már tudja miért voltam távol olyan sokat, és miért nem vettem fel a telefont, miért nyomtam ki, stb. stb. stb…

  - Jó reggelt! – mosolyogtam kínosan, mire mind a három fiú felvonta a szemöldökét.

  - Cat! – nézett rám szúrósan Luke.

  - Tudom. – forgattam meg a szemeimet. – De jó okom volt tegnap azt csinálni, amit. – ilyenkor ránéztem Ashre, aki csak nyugodtan nézett engem.

  - Tényleg? És mi volt az a „jó okod?” – tette maga előtt keresztbe a kezeit Michael.

  - Jesszus, de beszélgetős kedvetekben vagytok. – morogtam az orom alatt, hogy ne hallják, és nem is hallották. – Csak dolgom volt. – indultam el a konyhába.

  - És mi volt a dolgod? – jöttek utánam.

  - Korrepetáláson voltam. – támaszkodtam neki jobb kezemmel a pultnak. Egyik sem hitte el. Látszott rajtuk.

  - Te? Korrepetáláson? – nevetett Cal. – Catarina, szín 5-ös tanuló vagy, és nem hiszem, hogy este 9-kor lenne korrepetálásod. – rázta a fejét. Felsóhajtottam.

  - Pedig, így volt. – fordultam a pult felé, és elkezdtem enni az ott lévő mogyikat.

A fiúk mind kimentek. Azt hiszem, hogy elhitték. Szerencsére. Nem szeretek nekik hazudni. Nagyon nem! Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor a vállam felett átnéztem, és láttam, hogy mindannyian elmentek. Megtámaszkodtam a pulton, és még mindig hevesen vert a szívem, a tudattól, hogy lehet, hogy meg fogják tudni az igazat. Vagyis, a fiúk nem haragudnának, inkább dühösek lennének Maxre, de Luke. Luke nagyon, nagyon, nagyon kiakadna. Azt hallván, hogy a barátnője, egy másik fiúval csókolózott, bezárkózva egy raktárba.

  - Tudom, hogy nem ez az igazság. – mondta mögöttem Luke. Jézus, ez mindvégig itt volt?

  - Luke! Megijesztettél! – kaptam a szívemhez.

  - Cat, mi történt igaziból? – jött közel. Vészesen közel.

  - Luke, kérlek... – mondtam neki, és közben picit ingattam, a fejemet.

 - Nem, Cat! El kell mondanod az igazat! Ha nekik nem is, nekem. A fiúd vagyok, ha nem emlékeznél. Bennem bízhatsz, tudod. – simított végig arcomon. Jaj, de lelkiismeret-furdalásom van. Bele fogok halni, ha nem mondom el neki. Kicsit elgondolkoztam, és már beszédre nyílt a szám, de egy hang se jött ki belőle. Nem tudom, hogy mit tegyek. – Hát, jó. – lökött egy picit el magától, majd elment, és felment az emeletre. Szomorúan kifújtam a levegőt, és utána pillantottam. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, és most teljesen ki van rám akadva, amiért azt hiszi, hogy nem bízom benne. De inkább… Ő nem fog bízni bennem, ha ezt megtudja. De… azért tettem csak, azt az egész csók ügyet Maxel, hogy végre békén hagyjon, és ne terrorizáljon egyfolytában. Na, meg, hogy kiengedjen. Ha nem teszem meg, még mindig ott lennék vele abban a raktárban.

  - Miért nem mondod el? – jött be a konyhába Ash. – Mikor akarod nekik elmondani?  - ült le.

  - Ash, ez nem így működik. Te is majdnem felrobbantál tegnap, az hallatán, amit mondtam. Hát, még Luke. – forgattam meg a szemeimet.

  - Akkor sem mehet ez így. – rázta a fejét. – El kell mondanod nekik. – vonta fel a szemöldökét. Igaza van. Különben belehalok a bűntudatba. Egy határozott mozdulattal kifújtam a levegőt, és kimentem a nappaliba, ahol a fiúk voltak, és beszélgettek.

  - Srácok! – szóltam nekik mire mindegyik rám nézett. – El kell mondanom valamit… - és elmeséltem nekik.

  - MIVAN?! – állt fel szinte mindegyik dühösen egyszerre. – Ez az idióta balfasz kis köcsög rohadék… - kezdte el szitkozódását Mikey, de Calum közbevágott.

  - Michael! – szólt rá, mire a fiú ökölbeszorított kézzel állt ott.

  - Sajnálom, hogy nem mondtam el. De kérlek, Lukenak egy szót se! – mondtam, miközben ők egy csoportölelésre hívtak.

  - Azt hiszem, hogy már késő! – mondta Calum, miközben a lépcsőre nézett. Odanéztem én is, és Luke állt ott. Idegesen meredt rám. Oh, ne!