VI. fejezet.- Mi volt ez?!

Sziasztok!:)

Kicsit előbb hoztam a részt, de remélem nem baj! ;) :D

Viszont remélem tudjátok, hogy bármikor jöhetnek részek, de szombaton biztos lesznek! ;) Szóval csak nézegessétek az oldalt! ;)

 Na szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy...

KOMIIK!:)<3

Mi volt ez?!

 

 - Jó reggelt! – köszöntem a lépcsőn letántorgó, borzos hajú bátyámnak.

 - Jó reggelt! – mosolygott, majd odajött hozzám, és egy puszit nyomott, a homlokomra.

 - Hogy aludtál? – kortyoltam bele kávémba.

 - Elvoltam vele. – vonta meg a vállát. – Francba! – szólta el magát, miután kinyitotta hűtőajtót.

 - Mi az? – kérdeztem nevetve.

 - Nincs itthon kaja. – vágta be azt.

 - Tudod… - álltam fel. – Ilyenkor az emberek nem csapkodják a hűtőajtót, hanem elmennek érte a boltba. – támaszkodtam a pultra.

 - Hm… De nincs kedvem elmenni a boltba! – állt elém.

 - Majd elmegyek veled. – mosolyogtam.

 - Akkor már van! – kacsintott, majd nyomott egy puszit az orromra, és felment az emeletre. – Öltözz! – kiabált le onnan.

Miután megittam a kávémat, felmentem az emeletre, és kicsit tűrhetőbbé tettem a külsőm. Gyorsan letusoltam, feltettem egy kis sminket – de nem sokat. – majd felvettem ezt:

Miután teljesen elkészültem, leszaladtam a lépcsőn, ahol már Ash várt az ajtónak dőlve, a telefonját nyomkodva. Kicsit nagyon el volt mélyülve a „készülékbe”, így gondoltam megviccelem egy kicsit. Lassan, és csöndben sétáltam oda hozzá, majd egy hirtelen mozdulattal felugrottam, és felkiáltottam.

 - Bú! – ijesztettem meg. Azonban Ash nem nagyon rémült meg tőlem. – Naa! Miért nem ijedtél meg?  - egyenesedtem ki.

 - Láttam, hogy jöttél. Nem vagyok hülye. – nyitotta ki az ajtót. Mivel ebben a körben most én vesztettem, megforgattam a szemeimet, és kimentem az ajtón.

  Ashel, minden kaját beszereztünk. Hihetetlen, hogy ezek ennyit esznek! Mikor kisétáltunk a boltból, egy nem kívánt látvány került elém. Luke ott állt velünk szemben, a falnak volt támaszkodva, a szája előtt KÖZVETLEN egy lánnyal. De nem csupán egy lánnyal. Ez egy kiköpött ribanc. Nagy mellek, festett méz szőke haj, mini rózsaszín ruha. Ez nem lehet igaz! Akkor tényleg csak ennyire kellettem neki? Hogy lesmároljon, azt kész? Ez hihetetlen… Lefagytam. Észre sem vettem, hogy mereven bámulom őket.

 - Cat! Catarina! – böködött Ash. – Jól vagy? – nevetett.

 - Öm… persze! – mosolyogtam. – Miért ne lennék jól? – indultam el.

 - Hát… nem tudom, csak amint megláttad ott Lukeot, és azt a lányt, lefagytál. – sietett utánam.

 - Pff… ez nem igaz! – tagadtam.

 - Cat! –fogta meg a kezem, majd visszahúzott. – Mi a baj? – kérdezte. Megpróbáltam kiszedni a mancsom az övéből, de nem tudtam. Kénytelen voltam választ adni.

 - Semmi csak… Nem tudtam, hogy Lukenak barátnője van. – sütöttem le a tekintetem. Ash nem értett semmit, így összevonta a szemöldökét.

 - Nincs barátnője. Az a csaj, csak Lukeért bomlik, de Luke nem érez iránta semmit. – válaszolt egyszerűen.

 - Aha, látom. – biccentettem a turbékolók felé, majd elindultam.

 - Tényleg nem! De amúgy is! Miért érdekel téged ez ennyire? – húzott vissza.

 - Nem érdekel! – néztem a másik irányba.

 - Ch… persze! – forgatta a szemeit.

 - Csak… furcsának találtam a dolgot. Ennyi! – húztam ki magam a kezéből, és elindultam.

Persze, hogy zavart. Nagyon is! De ezt nem mondhattam meg, ugyanis Ash kitekerné Luke nyakát, másrészt pedig mert nem akarok hülyének tűnni, hogy smároltam a bátyám legjobb haverjával. Jesszus! Mi lenne belőle..

A hazafele úton Ashel ezt a témát elfelejtettük egymással. Beültünk fagyizni, egy cukrászdába, és sétálni is elmentünk. De ezek előtt persze hazamentünk és leraktuk a hatalmas szatyrokat. Aztán ha ezzel a kis tesós programmal is végeztünk, hazamentünk, és összekutyultunk valamit, a vett hozzávalókból. Ez a valami, csokis puding lett. Ash meg is örökített engem, ahogy éppen a könyvespolc előtt ülök, és pudingot eszem.

 - Hol vannak a fiúk? – kérdeztem Asht, a vígjáték film nézése közepette.

 - Próbán vannak. – vonta meg a vállát.

 - Mi? Próbán? Akkor neked is ott a helyed! – néztem rá szigorúan.

 - Nyugi, mára elkéreckedtem, hogy veled tölthessem a napot! – karolt át.

 - Szívesen elmentem volna veled! – mosolyogtam.

 - Jó, majd máskor eljöhetsz! – nevetett.

Miután megnéztük a kimerítő vígjátékunkat, elköszöntem Ashtől, és felmentem a szobámba. – mivel már este 9 körül van. -  Azt mondtam, hogy fáradt vagyok, és lefekszem. Ennek az a része, hogy „fáradt vagyok,” igaz, de nem feküdtem le. Csak leültem és Lukeon gondolkoztam. Vajon tényleg igaz, amit Ash mondott? Hogy Lukeot már nem érdekli az a csaj, vagy csak vigasztalni akart? Nem tudom. Talán meg kéne kérdeznem Lukeot. De az elég hülyén jönne ki. Mindegy… Majd holnap eldöntöm. Most inkább lefekszem.