VII. fejezet.- Megmentő(k)

Sziiasztok!:)

Azt hiszem ez egy jó rész lett!:) 

Büszke vagyok magamra, és igen, ezt így kimondom!:)

Bárcsak rátok is az lehetnék pár komiért..:/

Megmentő(k)

Másnap reggel, kivirultan ébredtem, pihe-puha ágyikómban. Csak sajnos miután feleszméltem; Ma suli. Jesszus! Teljesen ki ment a fejemből! De hát, mindegy. Úgy sem kellett tanulni semmit! Elmélkedésemet az ajtó nyitódása zavarta meg. Ash dugta be rajta a fejét. Miután meglátta, hogy ébren vagyok, elmosolyodott, és beljebb jött, maga után becsukta az ajtót.

  - Jó reggelt, hercegnő! – jött oda, s nyomott egy puszit a homlokomra.

  - Jó reggelt! – mosolyogtam.

  - Szóval? Mikor jössz ma haza a suliból? – kérdezte, miközben leült az ágy szélére, mellém.

  - Nem tudom… - gondolkodtam. – Valószínűleg hamar. Miért kérded? – vontam össze a szemöldököm.

  - Csak érdekelt. – válaszolt. – De gyere le, kész a reggeli! – mondta, majd felállt. Összehúztam a szemöldököm, és kérdően néztem rá, jelezvén tudom, hogy azért kell lemennem, hogy én csináljam meg mindenki reggelijét, és így érti, hogy kész van.

  - Jó, jó, igen neked kell megcsinálnod! Nem gond? – mosolygott, majd kiskutya fejet vágott.

  - De, de igenis az! Miért nekem kell? – nyafogtam.

  - Ez egy remek kérdés, remek válasszal. – dőlt neki az ajtónak.

  - És pedig? – kérdeztem.

  - Csak! – válaszolt egyszerűen, majd kiment a szobámból. Remek. Fel kell kelnem, ha én csinálom meg nekik a reggelit, és még el is kell készülnöm suliba. Felkászálódtam törzshelyemről, majd felöltöztem: 

Bementem a fürdőszobámba, és feltettem egy sminket, megmosakodtam, és lementem az emeletről. Mikor épphogy leléptem az utolsó lépcsőfokról, Michael jött elém.

   - Na végre, hogy itt vagy! Kicsi lány! Tudod, milyen régóta itt várunk rád? Te meg fent ott tisztálkodsz, vagy honnan tudjam mit csinálsz! – mondta, miközben megfogta a kezem, és a konyha fele kezdett húzni. Eközben a „kimerítő” beszéde közben, értetlen fejet vágtam.

   - Mivan? – kérdeztem vissza, majd mikor beértünk a konyhába, maga elé fordított, és rá tette a kezeit a vállamra.

   - Semmi mi van, csak csinálj kaját! Gyerünk! Mert éhen halunk! – mondta, miközben kisétált a konyhából, és tapsolt, hogy igyekezzek. Na jó, sietnem kell. Gyorsan össze ütöttem egy tojásrántottát, ami bőven elég lesz nekik. Én majd eszem a suliban. Már úgy sincs rá időm. Miután kész lettem a srácok reggeliével, ránéztem az órára, és már csak 10 percem maradt a busz indulásáig. Gyorsan kiszaladtam a konyhából, és kiabáltam a srácoknak, hogy kész a reggeli, mire mind a hárman a konyhába iramodtak. Egyedül Ash nem, aki odajött hozzám.

  - Elvigyelek? – mosolygott.

  - Az jó lenne! – mosolyogtam én is. Visszamosolygott, (nagyon mosolygós) majd a kocsikulcsáért nyúlt. Kinyitotta az ajtót, engem előre engedve a kocsihoz vettük az irányt. Mikor a sulihoz értünk, Ash megállt, én pedig kiszálltam a kocsiból.

  - Érted jöjjek majd, ha vége a sulinak? – kérdezte még gyorsan.

  - Nem kell köszi! Ja, és ma átmehetek Sarahoz?  – kérdeztem.

  - Dehogy baj, és nyugodtan! – mosolygott.

  - Oké, szia! – mosolyogtam vissza. Ő is elköszönt, majd hazament.

Bementem a suliba, ahol már rengeteg diák volt. Kicsit furcsa, hogy Luke már nem jár ide, de azt hiszem ki fogom bírni. Még volt egy kis időm, az óra kezdetéig, szóval mivel még nem reggeliztem a büféhez mentem. Vettem egy szendvicset, és azt gyorsan megettem, majd bementem az osztályba. Még szinte senki nem volt bent, egy lány kivéve. Az osztályterem legvégében ült, tök egyedül. Még sosem láttam ezt a lányt itt. Talán új lehet. Körbenéztem az osztályban, hogy tényleg egyedül van e, de senki nem volt bent rajtunk kívül. Lassan odasétáltam hozzá, és leültem mellé. Ő csak halványan rám mosolygott. Nagyon félénk volt.

  - Szia! – mosolyogtam rá.

  - Szi-szia! – dadogott.

  - Új vagy itt? – próbáltam beszélgetni vele, de nagyon zavarban volt.

  - I-igen... – válaszolt nem túl bő szavúan.

   Pár másodpercig kínos csönd uralkodott rajtunk, majd megint megszólaltam.

  - Ismersz már innen valakit? – kérdeztem. Ő csak nemlegesen megrázta a fejét, jelezve, hogy nem ismer még innen senkit. – akkor most már igen! – mosolyogtam.

  - Tessék? – kérdezte vissza félénken.

  - Catarina Valentin vagyok! – nyújtottam a kezem. Rögtön elmosolyodott, és kezet fogtunk.

  - Lara Olsen. – mutatkozott be.  Ezután még elég sokat beszélgettünk, majd megszólalt a csengő, és az összes diák beözönlött az osztály ajtaján. Lassanként a tanár is bejött, és elkezdődött az óra.

Mikor kicsöngettek, az összes diák kiment a teremből, már csak ketten maradtunk Laraval.

   - Jössz velem ebédelni? – kérdeztem Laratól.

  - Tényleg? – kérdezte vissza, mintha még nem is tették volna fel neki ezt a kérdést.

  - Igen, tényleg – nevettem. – Gyere! – fogtam meg a kezét, és az ebédlőhöz vittem.

Laraval megebédeltünk, és közben megjöttek Sara, és Mac. Nekik is bemutattam Larat, és nagyon szimpatikus volt nekik is.  

Úgy döntöttem – mivel Sarat, és Macet már ismerik – Larat is bemutatom a fiúknak, így áthívtam őt magunkhoz. Alig várom! 

 Miután hazaértünk, beléptünk az ajtón, és – mint mindig – a 4 fiú a kanapé előtt ül, és teljesen bele van merülve a videójátékba. Amikor Lara meglátta a 4 fiút, felém fordult, és halkan megkérdezte:

  - Hé! Ez a 5 second of summer! – mondta halkan. – ez az Ashton a te bátyád? – kérdezte.

  - Aha! – válaszoltam egyszerűen.

  - Velük élsz együtt? – kérdezte hitetlenül. Most csak bólintottam egyet, mire még nagyobbra nyíltak a szemei. Megforgattam a szemimet, és megfogtam a kezét, majd oda „vonszoltam” a kanapéhoz.

  - Fiúk! – szóltam nekik, hogy figyeljenek ránk, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyik sem fordult hátra, vagy vett észre minket. – Hahó! – ismételtem meg, most hangosabban, de semmi. Úgy gondoltam, ha észre sem vesznek, kicsit megszívatom őket. Odamentem a Tévéhez, és egy laza mozdulattal kikapcsoltam.

  - Hé! – mondták kórusban. Felnevettem, és odamentem Larahoz.

  - Srácok, ő itt Lara. – mutattam be neki.

  - Szia Lara! – köszöntek neki egyszerre.

  - Ash, elmegyünk valahová. Majd csak este jövök. Oké? – mosolyogtam, engedélyt kérve a távollétre. Ash bólintott egyet, majd ismét a Tévé felé fordult, amit Michael kapcsolt vissza.

Lara és én először elmentünk a parkba, majd beültünk egy cukrászdába. Azt hiszem az időt sem figyeltük, ugyanis már este 10 volt, amikor az utcán sétálgattunk.

  - Oh, a francba! Mennem kell! – mondta Lara az órájára nézve. – Köszi, hogy velem töltötted a délutánt! – mosolygott. Ezután megadtam neki a telefonszámom, és ő is az övét. Nagyon aranyos lány. Majd Lara elment, egy neki megfelelő busszal. Én pedig – mivel annyira nem voltunk messze – sétálni kezdtem a házig. Mivel sötét volt, nem volt valami kellemes a séta. A legtöbb ember félig, vagy segg részeg volt, ami még kellemetlenebbé tette a haza-utat. Mikor már vagy a 4. részeg pasi bámult meg engem, kezdtem kicsit nagyon félni. Azt hiszem, ez az ember követni kezdett. Gyorsabbra vettem a tempómat, mire ő is gyorsított. A szívem gyorsabban kezdett kalapálni, mint valaha. Azt hiszem nagyon féltem. Ilyenkor bármit megtettem volna, hogy ne ez az ember elől, hanem Luke elől meneküljek. Vagy csak Luke megjelenjen. Vagy Ash. Vagy Calum. Vagy Michael. Akárki. Az üldözőm nagyon gyorsan utolért, és elkapta a kezem, majd visszarántott. Ellöktem magamtól, de visszarántott, és erősen nekilökött a falnak mellettünk. Közeljött, és érezni lehetett rajta az erős alkohol szagát.

  - Na mi van, nem tetszik? – kérdezte cinikusan, és mosolyogva. Megint megpróbáltam ellökni magamtól, és sikerült is pont annyira, hogy meg próbáljak elfutni, de megint visszarántott, és neki lökött a falnak, de most erősebben. Miután a hátam fájdalmasan nekicsapódott a falnak, a támadóm egy erős pofont is levágott nekem, amiért egyrészt fájdalmasan felnyögtem, és megpróbáltam elmenekülni.

  - Még nincs vége a játéknak. – vezette le egyik kezét a fenekemhez, és erősen megmarkolta. – Még csak most kezdődött. – mosolygott cinikusan. Ezután azt hiszem meg kellene valahogy menekülnöm, ha nem akarom, hogy megerőszakoljanak. A legelső ami beugrott, hogy jól tökön rúgjam. Meg is tettem, de csak még jobban felidegesítettem. Hirtelen előkapott valamit a zsebéből, ami azt hiszem egy pisztoly volt. De nem szegezte rám, csak egy nagyon erőset vágott rá vele a fejemre, aminek hatására eszméletemet vesztettem. A következő amit látok, hogy  ekkor egy ismerős autót véltem felfedezni, amely mellettünk áll meg közvetlenül. Luke szállt ki belőle dühösen, és felénk vette az irányt. Megfogta a támadóm karját, maga felé fordította, majd a szeme alá ütött egy erőset. A támadóm a földre rogyott, Luke pedig hozzám sietett. Elém állt, leguggolt mellém és megsimította a karomat.

  - Jól vagy? – kérdezte, hülye kérdését majd az arcomon lévő vérző sebhez nyúlt, amit az erős pofon okozott. Igen, ennyire erős volt, hogy már vérzett is.  Felszisszentem az érintésére, majd az üldözőmre néztem, aki még mindig a földön fetrengett Luke ütésétől. Nagyon meg voltam rémülve, és alig voltam eszméletemnél amit Luke észre is vett. Felkapott az ölébe, mint egy kisbabát, és betett a kocsi hátsó ülésére, majd bekötött. Beszállt előre a másik oldalra, és hazahajtott. Ez az egész nekem hirtelen nagyon sok volt.

  Hirtelen azon kapom magam, hogy Luke ismét úgy visz, mint egy babát, majd bemegyünk a házba, és Ash a kanapéról ugrik fel, majd átvesz Luketól. Innentől már Ash vitt fel az emeletre a szobámba, majd lerakott az ágyra. Még mindig nem voltam teljesen magamnál, így nem igazán tudtam, hogy mi is történik teljesen. Ash a gardróbomhoz ment – azt hiszem – és a pizsamámat hozta ki. Felkapott, és a fürdőmbe vitt. Leültetett ott egy székre, és megengedett egy kis vizet. Mivel Ash a bátyám, így nem valami perverz dologra készült. Levette rólam a koszos ruhadarabokat, és belerakott a kádba. Jóformán megfürdetett, de amilyen állapotban voltam, nem nagyon érdekelt, hogy a bátyám meztelenül lát, és úgy bánik velem, mint egy babával. Nagyon hálás voltam neki is, és főleg Lukenak, hogy megmentett. Ha ő nem lenne, most már meg lennék erőszakolva. Na de vissza. Miután Ash végzett a fürdetésemmel, megtörölt amennyire tudott, és felöltöztetett a pizsamámba, majd kivitt a szobámba, és letett az ágyra. Betakart, és leült mellém. Elővett – bár fogalmam sincs honnan – egy rongyot, majd bevizezte. Visszaült mellém, és a sebemre tette azt, ami rettentően fájt. Ahogy minél tovább volt rajta a puplimon, annál jobban múlt el a fájdalom, míg nem teljesen megszűnt. Ash rám mosolygott, de amilyen állapotban voltam, az én mosolyom nem volt valami meggyőző. Ash a kicsit még vérző sebemet leragasztotta, majd a rongyot is levette a fejemről. Adott egy puszit a homlokomra, majd elsuttogott egy ’szeretlek’-et, és lekapcsolta villanyt, majd kiment a szobámból. Lassan elaludtam.