13.fejezet. - Horror film

Penguins!

Meghoztam az új részt! :) 

Remélem nem baj, hogy ilyen helyen lett vége, de valahogy úgy éreztem, hogy OTT kell befejeznem! ;)

MELLESLEG! 

A blog neve HAMAROSAN(!! nem most !!) megváltozik. De a történet ugyanaz marad, nyugi:D

Csak a név fog megváltozni! ;) 

Jó olvasást!:)

xx

Horror film

  - Ébredj, Cat! – simította meg az arcom egy kéz. Gondoltam Luke keze volt, ugyanis csak ketten voltunk abban a faházban. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd láttam, amint Luke vigyorogva engem bámul.

  - Mióta bámulsz? – vontam össze a szemöldököm.

  - Úgy egy órája. – vonta meg a vállát. Megforgattam a szemeimet, majd felkeltem.

  - Mikor kell hazamennünk? – ásítottam.

  - Most! – ült fel.

  - Most? – kerekedtek ki szemeim.

  - Most. – nevetett, majd a kezét nyújtotta felém, majd felálltam. Felöltöztem a tegnapi ruhámba, alá vettem a már megszáradt fürdőruhámat, és már el is indultunk a kocsi felé. Beszálltunk, és hazahajtottunk.

  - Megjöttünk! – kiabáltuk egyszerre Lukekkal, miközben én levettem a dzsekimet, ő pedig ledobta a kocsi kulcsot egy szekrényre. A 3 fiú kint medencézett, és kergették egymást egy hatalmas banánnal. (?) Megint. Lukekkal egymásra néztünk, és elnevettük magunkat, majd én felmentem az emeletre, hogy egy kicsit egyedül legyek. Ami igazából nem sokszor alakul úgy, ahogy akarom. És ez eléggé zavaró tud lenni. De egy kicsit elkalandoztam.

  Leültem az ágyamra, kezembe vettem a Laptopomat, és felmentem a Neptunra. A Neptun, egy egyetemisták számára kifejlesztett olyan „e-mailezős” oldal, ahol az egyetemes órarendedet, meg tudod tervezni, jelentkezni tudsz órákra, és oda küldenek neked e-mailt, mindenről, ami az egyetemedről kapcsolatos. És még hasonlóak…

De igazából fogalmam sincs, hogy miért kerestem meg ezt az oldalt, ugyanis még fel sem vagyok véve az általam kijelölt egyetemre, tehát még be sem tudok jelentkezni, ugyanis nincs fiókom. Szóval ez ennyi volt… Csak annyira izgatott voltam.

És okom is volt rá. Egy hete küldtem be a jelentkezésemet az egyetememre, ahova jelentkezni szeretnék, irodalmi szakra, tehát nem sokára meg kell jönnie a levelemnek, amiben benne van, hogy felvettek e, vagy nem. Elég híres egyetem, tehát nehéz oda bekerülni, de mivel jó tanuló vagyok, van esélyem. Pozitívan állok hozzá!

Felsóhajtottam, majd magam mellé raktam a Laptopomat, majd bementem a fürdőbe. De bár ne tettem volna. Mikor benyitottam, Calumot láttam meg, ahogy egy szál boxerben áll ott, és éppen öltözködött.

  - Jaj, bocsi! – pirultam el kicsit, és ki akartam menni.

  - Semmi gond! – kuncogott, mire megálltam. – Gyere csak, mindjárt kimegyek! – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Még mindig háttal voltam neki.

  - Inkább kint várlak meg! – mondtam, majd kimentem a szobából. Nekidőltem az ajtónak, és kifújtam a levegőt. Ez kicsit, kínos volt. Hallottam, ahogy mögöttem nyílik az ajtó, ezért ellöktem magam róla, és Calum jött ki, még mindig félmeztelenül.

  - Miért vagy még mindig félmeztelen? – vontam fel a szemöldököm, és ismét elkalandozott a szemem, kidolgozott felsőtestén, de nem bírtam ellenállni, és az alsó ajkamba haraptam a látványtól.

  - Itt van a szemem! – kuncogott, mire megráztam a szemem, és egy gúnyos mosoly kíséretében bementem a fürdőbe. Ismét felsóhajtottam. „Itt van a szemem!” Ez a mondat keringett a fejemben. Jézusom, komoly megbámultam Calumot? Én hülye…

Homlokon csaptam magam, ebbe belegondolva, majd – mivel tegnap este nem volt lehetőségem – lezuhanyoztam. Magam köré tekertem a törülközőt, és a hajamat megszárítottam, majd egy lófarokba kötöttem. Kimentem a fürdőből, és bementem a szobámba. Benyitottam, és magam előtt becsuktam az ajtót, megfordultam, és majdnem szívrohamot kaptam. Luke állt a szobám közepén, és értetlen arcot vágott, ijedt sikításomon.

  - Mit keresel itt? – kaptam a szívemhez. – Megijesztettél! – forgattam meg a szemeimet.

  - Öltözni szeretnék! – mosolyogtam.

  - Tedd azt! – vonta meg a vállát, majd leült az ágyamra, mintha valami előadást nézne. Szemét!

  - Menj ki! – nyafogtam.

  - Miért mennék? – ráncolta össze a szemöldökét. – Láttalak már úgy! – forgatta meg a szemeit.

  - Akkor is menj ki! – ráztam a fejem. Luke sóhajtott egyet, majd felállt, és ahelyett, hogy kiment volna, elém jött, magához húzott, majd megcsókolt. – Arról volt szó, hogy kimész nem? – kuncogtam, mikor elváltunk.

  - Kit érdekel? – röhögött. – Tudod… engem nagyon zavar ez a törülköző – mutatott az említett tárgyra. Furcsán néztem rá. – NEM ÚGY! – vonta fel a szemöldökét gyorsan, mire elnevettem magam. – Csak az zavar, hogy nem túrsz a hajamba, vagy nem karolsz át. – ült perverz vigyor a szájára. Igen, az egyik kezemmel fogtam a törülközőt, ugyanis kinéztem volna, hogy lerántaná rólam azt. – Gyere közelebb! - húzott még közelebb magához. – Így már nem fog leesni. – mosolygott, és elvette onnan a kezemet, majd ismét megcsókolt, és most a hajába túrtam, mire felmorgott, amit megmosolyogtam.

  - Jaj, srácok, 4 óra van, és még mindig egymás szájában matattok? – nyafogott az ajtóban Ash (?)

  - Ash, húzz már ki! – morogta az orra alatt Luke.

  - Hé! Még mielőtt butaságot csinálnál! – mutatott Ash Lukera szigorúan. – Ne felejtsd el, hogy az én DNS-em van abban a lányban, akit most éppen készülsz… - kezdte el, de nem akartam végighallgatni.

  - Jó, nehogy befejezd! Felfogtam! – nevetett Luke, mire Ash kihúzta magát, és kijjebb lépett a küszöbön kívülre

  - Amúgy filmezünk! Horrort nézünk, gyertek! Nincs ellenkezés! – az utolsó mondatot már fel kellett kiabálnia, ugyanis lement az emeletről. Megforgattam a szemeimet, majd elléptem Luketól, aki leült az ágyra.

  - Öltözz fel, vegyél fel valami kényelmeset, és gyere le filmezni! – állt fel addigi helyéről.

  - Nem megyek le. – mondtam, miközben a fiókomban keresgéltem.

  - Mi? Miért nem? – nyafogott.

  - Utálom a horrort, és sötét van. – fordultam felé. – Rossz párosítás. – forgattam meg a szemeimet, és ismét a fiókomban matattam.

  - Jaj, ne már! – jött közelebb. – Lesz melletted 4 fiú. Köztük én is. – biggyesztette le alsó ajkát, ami nagyon aranyos.

 - Igen, ez a „négy fiú” Michael, Calum Ashton, és Te. Akikből eléggé kinézem, hogy direkt halálra ijesztenek. – mondtam mosolyogva. – Inkább fent maradok, és nézek tévét. – intettem az említett készülékem felé, majd mire megtaláltam azt a nadrágot, amit kerestem, egy pólót, a fehérneműimet, ledobtam őket az ágyamra, és Luke felé fordultam.

  - Kimennél? Felöltöznék. – vontam fel a szemöldököm.

  - Jó, megyek! De gyere le, miután végeztél! – kiabálta utánam, majd becsukta az ajtót maga mögött. Megforgattam a szemeimet, és felvettem a kivett ruhákat. Ami EZ volt.

Mivel nem volt smink, amit lemoshatnék, így azt nem kellett elvégeznem. – milyen meglepő – Így lementem az emeletről, egyenesen a nappaliba, ahol a fiúk tényleg horrort néztek. Nem látszott rajtuk, hogy félnének. Kicsit sem. Nem akartam, hogy ott marasztaljanak. Ezt úgy értem, hogy odarángatnának a kanapéhoz, leültetnének oda, és nem engednék, hogy elmenjek, míg vége nincs a filmnek. Lassan, lábujjhegyen próbáltam visszasomfordálni a szobámba, de amikor visszaléptem az első lépcsőfokra, az a hülye nyikorgott. Összeszorítottam a szemeimet, és a számat.

  - Jaj, de jó! Végre lejöttél! – jött közelebb Ash. Idegességemben bebandzsítottam, majd vissza, és Ash felé fordultam, aki felvont szemöldökkel, keresztbe tett kezekkel méregetett engem. – Hová készülsz? – mosolygott, mire én reflexszerűen futni kezdtem felfelé az emeletre, de a bátyám gyorsabb volt, megragadta a derekam, visszahúzott magához, majd egészen a kanapéig vitt. – Itt maradsz, és megnézed velünk ezt a jó kis filmet. – mondta.

  - És mi van, ha nem akarom megnézni veletek ezt a jó kis filmet? – kérdeztem, miután ledobott Luke mellé, majd mellém ült.

  - Elhangzott ilyen kérdés? – nézett rám összevont szemöldökkel, mire vállba ütöttem.

  - Ez komoly? – kuncogott Ash mellett Calum

  - Mi van? – vontam össze a szemöldököm.

  - Pálmafás gatya? – vonta fel a szemöldökét.

  - Ne szóld le jó? – mosolyogtam. – Ez az egyik kedvencem. – dőltem hátra.

  - Csönd! Ez a kedvenc részem! – szólt rám Mikey. Vágtam egy grimaszt felé, majd a filmnek szenteltem a figyelmem.

Éppen egy ijesztő rész ment, ami nem kicsit volt ijesztő. Luke látta rajtam, hogy félek, ezért bal kezét ráhelyezte az enyémre.

Kicsit sem telt el kellemesen a tegnap estém. Meg kellett néznem velük azt az idióta horror filmet, amit egyáltalán nem akartam. De mégis. Mindegy, ez most a legkevesebb gondom. Hiszen, ma reggel is van esély arra, hogy megjöhet az a levél, amiben megírják, hogy felvettek e arra az egyetemre, ahova be akarok kerülni. De… egy valamit nem mondtam el nektek.