1.fejezet. - Első nap

Hey!

Meghoztam a 3. évad első részéééét!:)

Szerintem, saját véleményem szerint, nem lett rossz!...

De ez a ti véleményetektől függ, persze!:D

Nincs nagyon mit hozzáfűznöm, tehát...

Jó olvasást!:)

xx

Első nap

  - Ma van az első napom, nem késhetek el! – morogtam magamban ezt a mondatot, miközben kapkodva szedtem össze a táskámat, viszont a telefonomat nemigen találtam sehol. A munkahelyemre kell mennem, azaz, mint tudjátok, a zeneboltba. Ma van az első napom, és nem hiszem, hogy jó benyomás lenne, ha elkésnék. – Hol van az a rohadt telefon? – morgolódtam, miközben a szobámban már mintha tornádó söpört volna át.

  - Ezt keresed? – állt a szobám ajtajába egy önelégült mosoly kíséretében Michael, miközben feltartotta a kezében lévő készüléket.

  - Mégis mit keres nálad? – vettem fel a már csak a telefonomat hiányoló táskámat, majd Michael kezéből a hiányzó tárgyat kikaptam, és kisiettem a szobámból.

  - Tegnap bealudtál a kanapén, és otthagytad a telefonod. – vonta meg a vállát, miközben a dzsekiét vette, és én is.

Sietős tempóban haladtunk a kocsi felé, majd onnan a zeneboltba. Amikor odaértünk, villámsebességgel pattantam ki a kocsiból.

  - Végre, végre, végre! – hajtogattam, miközben kikászálódtam az autóból, becsaptam annak ajtaját, majd az ajtón berontottam. Egy csilingelő hang jelezte, hogy bejöttem, vagyis inkább berontottam. Odabent a pult mögött Ana néni rendezkedett pár papírt, és a boltban alig 10 ember lehetett. Nem valami nagy bevételű, de én megkapom a jussom… Elég rendesen!

  - Na, hogy beértél! – jött ki a pult mögül Ana néni. – Persze nem lett baj, ha késel, elnéztem volna. – paskolta meg mosolyogva az arcom, amit utálok. Persze, ki nem? Michael utánam jött be az ajtón. – Ki a barátod, Cat? – nézett mosolyogva a fiúra.

  - Oh, ő Michael! – húztam közelebb az említett fiút. – Michael, ő itt Ana néni! – mutattam a mosolygó idős hölgyre.

  - Nagyon helyes fiatalembert találtál magadnak Cat! – fogott kezet Michaellel.

  - Jaj, nem! Mi nem vagyunk együtt. – nevettem.

  - Oh, akkor elnézést! – mentegetőzött Ana. – Csak olyan sokszor láttalak már titeket együtt, azt hittem. – mosolygott zavartan.

  - Legjobb barátok vagyunk. – bólogattam. Michael csak kuncogott, de nem tudom, hogy kínjába, vagy az öreg hölgy félreértésében. Végül Michael elbúcsúzott, és elment.

  - Rendben Cat, akkor most szeretnék kérni tőled valamit! – szólt hozzám Ana.

  - Mi lenne az? – rántottam meg a vállam mosolyogva.

  - Én nekem el kell mennem pár órára. – fogta meg azokat a papírokat, amiket még az imént sietősen rendezett. – Addig csak annyi lenne a dolgod, hogy vigyázz a boltra, légy aktív a pénztárnál is. – mutatott a tárgyra. – És ott hátul van pár doboz, azokat betűk szerint kéne be, és kipakolni. – sorolta.

  - Nem probléma! – mosolyogtam.

  - Szuper vagy! – ölelt meg. – Akkor sok sikert, én megyek is! – és ezzel kiment. Hát, van dolgom, az biztos. Körbenéztem, hogy esetleg akar e valaki fizetni, de nem. Mindenki el volt foglalva a CD-k nézegetésével. Hátramentem, és tényleg voltak ott dobozok. Vagy 5 nagy kartondoboz hevert a földön, némelyik egymásra pakolva. Lassan felvettem az egyiket, amire az volt írva, hogy „D”. Tehát, ehhez a betűhez kell vinni, és kipakolni. Nem nehéz. Lassan felvettem a kartondobozt, és elindultam a szektorokhoz. Vagy 4 lépést mehettem, amikor valaminek nekimentem, így a doboz tartalmának a fele most már a földet díszítette. Magam elé pillantottam, és láttam, hogy egy srácnak mentem neki.

  - Ne haragudj! – mentegetőzött.

  - Ugyan, semmi baj! – mosolyogtam, majd letérdeltem, és elkezdtem szedegetni a CD-ket, bele a kartondobozba. Persze le tudtam volna üvölteni a fejét, hogy figyelhetne jobban, de mivel ő vevő, ezért nem teszem.

  - Várj, hadd segítsek! – térdelt le ő is, és elkezdte szedegetni. Ez meglepett. Azt hittem, hogy itt fog hagyni, hogy csináljam magam, de e helyett segít. Hát, jó!

  - Köszönöm, de nem szükséges! – motyogtam magamban.

  - Kész is! – mosolygott. – Amúgy Jay vagyok. – nyújtotta a kezét, hogy fel tudjak állni.

  - Cat! – mosolyogtam, majd felálltam.

  - Úgy érted macska? – mosolygott.

  - A Catarina becézése. – vizslattam a földet.

  - Értem. – vágta zsebre a kezét. Felvettem a padlóról a már telipakolt dobozt, hogy most megint teszek egy próbát. – Add csak, hadd segítsek! – vette ki a kezemből a dobozt.

  - Erre semmi szükség, vásárló vagy! – mosolyogtam.

  - Én vertem ki a kezedből, legalább hadd segítsek odavinni ahova, kell! – forgatta a szemeit. Végül belementem, és megmutattam, hogy hova kell vinnie.

*Jay szemszöge*

Bevallom, hogy nagyon megtetszett ez a macska. Vagyis, Cat… aj, de fura neve van! Nem hallottam még lányt, akit macskának hívnak. De mindegy is. Szóval a lényeg az, hogy nagyon tetszik. Pedig még alig 2 perce ismerem.

  - Köszönöm a segítséget! – mosolygott, miután leraktam a dobozt az általa mondott helyre.

  - Nagyon szívesen. – viszonoztam. – Nem láttalak még itt, új vagy? Eddig csak azt az idős nénit láttam, de téged nem. – ráztam a fejem.

  - Ez az első napom. – forgatta a szemeit.

  - És máris dobozokat, meg a pénztárt is rád bízzák, na, meg egyedül hagynak? – mosolyogtam felvont szemöldökkel.

  - Nem olyan vészes. – kezdett el kipakolni a CD-ket a dobozból a megfelelő helyre, de ehhez kicsit mögém kellett mennie.

  - Na, és, idevalósi vagy? – akartam játszani a „Nagy lazát” ámbár ez nem az én stílusom. Rátámaszkodtam a mellettünk lévő polcra, játszva az imént említett személyiséget, de sajnos bénaságomban az a polc elég gyenge volt, így ahogy ránehezedtem, kicsit megrogyott. Szerencsére Cat háttal volt nekem, így nem látta.

  - Igen. – mondta, miközben még mindig a CD-ket pakolta. – De nemrég költöztem a bátyámhoz. – ment vissza a dobozhoz még egy pár CD-ért.

  - Ki a bátyád? – vontam össze a szemöldököm.

  - Ashton Irwin. – mosolygott rám. Meglepődtem. Az, az Ashton Irwin? Ha igen, akkor nem akárkivel beszélgetek, hanem… Most ugrott be! Tényleg, ő Catarina Irwin! Akkor neki van fiúja… Luke Hemmings. De barátkozni lehet, nem?

  - Őt ismerem. – válaszoltam. – Persze nem személyesen, hanem… érted. – csaptam rá a combomra.

  - Értem. – mosolygott. – Ouhh! – nézett a pénztár felé. – Azt hiszem, nekem mennem kell. – húzta el a száját. – Örültem, Jay! – köszönt el, majd odament a pénztáros pult mögé, és elkezdte kiszolgálni a vendégeket.