14.fejezet. - Felvettek? Felvettek.

Hey!

Köszönöm az előző részhez Catherine-nek, hogy kommentelt!<3 

Igyekszem megoldani azt, hogy sikeresen fel tudjatok iratkozni!:) 

Ezenkívül, meghoztam az új réészt!:)

Tudom, kicsit rövid lett, de sietek a kövivel!:)

Jó olvasást!:)

xx

Felvettek? Felvettek.

 

Egy valamit nem mondtam el nektek. Ez az egyetem… amit kinéztem magamnak… ez nem itt van Sydneyben. Hanem Hollywoodban. Tudom, kicsit tündérmesésen hangzik, de így van. Ashéknek ezt nem mondtam el. Ők azt hiszik, hogy ez itt van Sydneyben. Vagyis gondolom…

De ezen kívül, jelentkeztem még, egy másik egyetemre is, ami viszont ténylegesen itt van, Sydneyben. Oda sem lenne rossz bekerülni. Szóval… Az a rossz, hogy ami Hollywoodban van, oda szeretnék jobban bekerülni, de nem tudnám itt hagyni Lukeékat. Nem tudom, mit tegyek.

  Másnap reggel a napfény csak úgy ragyogott a szobámban. Imádok így ébredni. Lassan kinyitottam a szemeimet, és felültem az ágyamon. Lentről, már hallottam az ordítozást. Igen, szó szerint. Méghozzá Mikey ordibált valamit Calumnak. Egy levélről. Megforgattam a szemeimet, és odamentem a szekrényemhez felöltözni. Fel is öltöztem, ebbe. VÁRJ, MI?! EGY LEVÉLRŐL?! Mi van, ha azén levelemről van szó, az egyetemről? Épp a sminkemet tettem fel, amikor ez beugrott, és nagyon gyorsan ledobtam a rúzsomat, és ezáltal azt hiszem, lett egy csík az arcomon. Gyorsan lerohantam az emeletről, és láttam, hogy a kanapén, mind a négy fiú egymáson fetrengenek, és kiabálnak, hogy „Add ide!”

  - Ti meg mit műveltek? – próbáltam túlkiabálni őket, mire egyszerre leugrottak egymásról, és bizonytalanul bár, de megálltak egymás mellett, mintha tornasorban kéne állniuk. Elmosolyodtam, majd gyorsan le is vakartam a képemről a vigyort, ugyanis ha tényleg az van náluk, amire gondolok, akkor…

  - Jézusom, te meg, hogy nézel ki? – röhögött Mikey, az arcomon lévő rúzs vonalra célozva.

  - Csak elrontottam a sminkem. – ráztam a fejem.

  - Ennyire? – vonta fel az egyik szemöldökét.

  - Kuss, és mi az a levél? – biccentettem az említett tárgy felé.

  - Csak, ömm… Ez neked jött. – nyújtott felém egy borítékot, Luke amin ez állt: University Literary Hollywood. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy elolvastam. Tehát, ha ezt kinyitom, megtudom, hogy felvettek e, vagy sem, arra az egyetemre, ami Hollywoodban van. Remek, Cat, micsoda meglátás! Ügyes vagy…

  - Jól vagy, Cat? – nevetett Cal. Megráztam a fejem, kizökkentve magam gondolkodásomból.

  - Tessék? – kérdeztem vissza.

  - Kicsit elkalandoztál. – nevetett még mindig Calum.

  - Mi áll a levélben? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Ash.

  - Hogy felvettek e. – vontam meg a vállam.

  - Akkor bontsd már ki! – mosolygott, majd elvettem a levelet Luketól, bizonytalanul, majd odamentem a kanapéhoz, és a fiúk mellém ültek. Kibontottam a borítékot, és rögtön kiszúrtam ezt a mondatot:

„Felvételt nyert…”

Kitágultak a szemeim, és nem hittem a szememnek. Tehát… Felvettek álmaim egyetemére, és… itt kell hagynom a fiúkat? De… nem is tudom, hogy miért lepődtem meg. Hisz tudtam, hogy ha felvesznek, ez lesz. Nem tudom itt hagyni őket. Ismét…

  - Nos? – kérdezte mellettem Ash, majd odakaptam a fejem. – Felvettek? – kérdezte hatalmas mosoly kíséretében.

  - Ömm… Igen. – mosolyogtam bizonytalanul. – Fel. – hervadt le a mosolyom.

  - Hé, minden rendben? – kereste a tekintetem Luke.

  - Persze. – mosolyogtam fel.

  - Cat! Miért áll a boríték hátulján az, hogy „Hollywood”? – nézegette a borítékot Cal.

  - Azért mert… - nyeltem egyet. – Ott van az egyetem. – hajtottam le a fejem.

  - Tessék? – állt fel hirtelen Ash. – Elmész? – kérdezte szomorúan.

  - Nem tudom. – néztem fel rá. – Még meg kell jönnie a másik jelentkezésemnek is, és ha oda felvettek, akkor azt fogadom el. Azt jelöltem meg elsőként úgyis. – mondtam az igazat.

  - Nem, Cat… - szólt Ash. – Nem tarthatunk vissza. – rázta a fejét. – Neked ott van az álmod. – mosolygott.

  - De nem akarlak itt hagyni titeket. – néztem rajtuk végig. – Az, az, egyetem, ami itt van Sydneyben, az is nagyon, nagyon jó. – bólogattam.

  - De Cat… - kezdte el a bátyám.

  - Nem! – vágtam közbe határozottan. – Nem akarok elmenni. Persze, szeretnék oda járni, de nem foglak itt hagyni titeket. Ismét… - mondtam halkan az utolsó szót, de szerintem tisztán hallották. – Már csak… azt kell megtudnunk, hogy felvettek e, a Sydneyi egyetemre, és… minden rendben lesz! – mosolyogtam, majd Cal hirtelen felállt, és mindenkit egy csopi ölire hívott.

Lassan felballagtam a szobámba, és leültem az ágyamra. A levéllel együtt. agyon izgulok, hogy a másik egyetemre felvegyenek. Persze, mikor először elterveztem ezt az egész egyetemes dolgot, semmi kedvem nem volt a Sydneyi egyetemre menni. De most azért szurkolok, hogy felvegyenek oda. Fura… Ha nem vesznek fel, akkor el kell mennem innen. Ha csak, nem hagyom ki az egyetemet, de az lehetetlen. Szóval… itt kell hagynom a fiúkat… Nagy valószínűséggel.

A mai nap gyorsan eltelt. A fiúkkal lent a nappaliban hülyültünk a nap hátralevő részében. Teljesen elfelejtettem az egészet.

  Másnap ismét csak napsütésre ébredtem. Mikor eszembe jutott, hogy ma van a határidő, hogy kiküldjék a levelemet a Sydneyi egyetemről, kipattantak a szemeim, és csak úgy kiugrottam az ágyból, mintha bombával lőttek volna ki. Fel sem kaptam magamra semmi ruhát, csak leszaladtam az emeletről, és a nappaliban lévő órára pillantottam.

  „08:22”

Jó korán keltem… A postás általában, ide reggel 7 körül ér, de ez mindig változik. Odaszaladtam az ajtóhoz, és éppen akkor rakta bele a postaládába, a leveleket. Odaszaladtam, mit sem törődve azzal, hogy egy bő póló van rajtam, kócos a hajam, a smink nélkül vagyok, és egy feszülős combig érő rövidgatya van rajtam, ami alig látszott ki a mackó póló alól. Odafutottam a személyhez, és kikaptam a kezéből a borítékot.

  - Köszönöm, és jó reggelt! – kiabáltam vissza, miközben befelé mentem a házban. Még hallottam, ahogy azt mondja „Szívesen, neked is!”, de nem foglalkoztam vele, becsaptam az ajtót. Nagyon, nagyon izgultam a szívem teljesen bepörgött.

Fogtam egy ollót, és villámsebességgel ültem le a kanapéra, és bontottam ki a borítékot. Rögtön láttam a mondatot.

„Gratulálunk, felvételt nyert!”