2.fejezet. - Signs of fatigue

Sziasztok!

Nagyon nagyon sokáig volt szünet, és ennek bizony oka volt. De ezt nem hiszem, hogy meg fogom osztani veletek, ne haragudjatok!:/

Viszont, most megjöttem az új résszel!:) 

Nagyon nagyon rövid lett, de igyekszem írni még, még, és jól is haladok. 

Jó olvasást!:)

xx

Signs of fatigue

 

  - Megjöttem! – jöttem be az ajtón. De látszólag senkit nem érdekelt, hogy reggel 10-től este 8-ig dolgoztam. – Mondom, megjöttem! – kiabáltam hangosabban.

  - Ash, megjött a húgod! – hallottam Michael hangját az emeletről.

  - Calum, megjött az egyik legjobb barátod! – kiáltott az emeletről, most Ash.

  - Luke, megjött a csajod! – folytatta a láncot Cal. Megforgattam a szemeimet. Luke jött le az emeletről.

  - Na, milyen volt? – mosolygott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

  - Fárasztó. – rogytam le a kanapéra. – Találkoztam egy sráccal.

  - Biztos vagy benne, hogy ezt nekem kell mondanod? – nevetett.

  - Nyugi, nem az esetem. De, aranyos srác. – mosolyogtam. – A neve Jay. Amúgy a fiúk miért nem jönnek le az emeletről? – vontam fel a szemöldököm.

  - Rendet raknak. – vonta meg a vállát.

  - Csaj van náluk?

  - Igen. – vitte le tekintetét a földre, mire elnevettem magam. – Van kedved, elmenni valahová? – csillant fel a szeme.

  - Most? Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok. – nyafogtam.

  - Hát jó! Akkor menj fel, pihend ki magad! – biccentett az emeletre. Elmosolyodtam, majd tettem, amit mondott, és felcammogtam. Ahogy beértem a szobámba, lezuhantam jóformán az ágyamra, és csak nyöszörögtem. Az első munkanapom ilyen fárasztó volt, akkor milyen lesz a többi, Ki fogom bírni egyáltalán? Majd eldől.

Észre sem vettem, de nagy gondolkodásom közepette, elnyomott az álom. A telefonom csörgése riasztott fel. Kicsit összerezzentem a hirtelen jött hangra, majd nyafogva, nyöszörögve álltam fel, és mentem az íróasztalomhoz. Ismeretlen.

  - Igen? – kérdeztem halkan, fáradtan.

  - Szia, Cat! – szólt bele egy vidám hang. Be kell, valljam, nagyon ismerős volt, de mégsem ugrott be.

  - Ki is vagy? – tettem át a súlyomat a bal lábamról a jobbra.

  - Jaj, bocsi. Jay Keppler. – válaszolt vidáman. Nem ugrott be, annyira fáradt voltam.

  - Hogy kicsoda? – vontam össze a szemöldököm. Ekkor beugrott az a jelenet, amikor leejtettem a dobozokat, és egy srác segített nekem, utána pedig elbeszélgettünk. – Szia, Jay! – mondtam, már vidáman.

  - Na, végre, hogy leesett! – nevetett. – Hogy vagy?

  - Fáradtan. Most jöttem haza melóból. – húztam el a szám, de kötve hiszem, hogy ezt látta volna.

  - Uh, az gáz. – vitte le a hangsúlyát.

  - Egyébként honnan tudod a számom? – vontam össze szemöldököm.

  - Elkértem Anatól.

  - Oh, értem… - kuncogtam, talán kicsit hangosabban a kelleténél. Ebben a pillanatban egy kicsit hangosabb, tompa hangot hallottam az ajtó felől. Összevontam a szemöldököm, majd Jay hangja zökkentett ki csodálkozásomból.

  Kicsit még beszélgettünk mindenféléről, majd letettük. Nagyon fáradt voltam, tehát lefeküdtem aludni, egy rövid zuhany után.

*Luke Hemmings szemszöge*

Kicsit furcsállottam, hogy már rögtön az első napon 10 órás műszakot adtak Catnek, de hát, mit ne mondjak… elég jól megfizeti az öregasszony. Mikor Cat hazajött, látszott rajta, hogy nagyon fáradt. A szemei alatt, kis táskák voltak, és eléggé sápadt is volt. A lábai remegtek az álmosságtól, és csak úgy vonszolta magát a padlón.

Gondoltam, ha már felment, én is elmegyek, elvonulok a szobámba. Ahogy elmentem Cat ajtaja előtt, meghallottam kuncogni egyet, kicsit, sőt nagyon csábosabban. Megálltam az ajtó előtt, és nekitámasztottam a fülemet, Cat ajtajának. Tudom, nem helyes dolog hallgatózni, de kíváncsi voltam, mire ez a nagy kuncogás. Cat éppen telefonált – gondolom – és valami, Jayyel beszélt. Biztos az a fiú, akivel ma ismerkedett össze. Valamiért nagyon nem szimpi a csávó.

Miközben hallgatóztam, alig 3-4 másodpercet, meguntam, és elmentem a szobám felé, egy kicsit hangosabban a kelleténél. Majd bezárkóztam szentélyembe. Persze, szívesen lettem volna Cattel, de ha fáradt, akkor fáradt…

*Catarina Irwin szemszöge*

Mikor arra ébredsz, hogy a legjobb barátod melletted fekszik, és átölelheted puha kis testét, felülmúlhatatlan. De persze ennek a kis plüssnek, neve is van. Toby. Rendkívül aranyos kis állat figura. Egy kalapos macskát ábrázol, bajusszal a szája, és az orra között. Még akkor kaptam, amikor 7 éves voltam, a legjobb barátnőmtől, mint tudjátok, Mactől, és Saratól. Nekik is ugyanilyenjük van, Macnek egy majom, Saranak pedig egy kutya.

  Nagyokat pislogva nyitottam ki barnás, szinte már feketés íriszeimet, majd nagyra nyílt szemekkel vettem tudomásul, hogy fejjel lefelé tartottam Tobyt, így a macska feneke, éppen az arcomban volt. Hevesen fordítottam meg, majd raktam le a kis állatfigurát a párnámra. Felültem a puha ágyon, és lassan felálltam. De ezt meg is bántam. Beszédültem, és szinte rögtön, ahogy a lábaimra helyeztem a súlyomat, a látásom, elsötétült. Minden egyszerre folyt össze, egy fekete csomóvá, és hangosan találkozott elgyengült testem a szőnyeggel fedett padlóval.