16.fejezet. - Szülinapi buli 1/2

Penguiins!:)

Meghoztam az új részt, ami Wordbe 5, és fél oldalas lett!:o

Elég lesz?:D

Nem lett valami izgi, tudom..:/

Nincs mentségem rá...

Szóval csak annyi, hogy bocsánat!:(

Sietek a következő résszel, ami valószínüleg holnap jön!:) 

Valószínüleg...BIZTOSAN!!

:D

Jó olvasást!:)

xx

Szülinapi buli 1/2

  Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami csikizi az orrom. Várj, mi?! Mégis mi ez? Csak úgy kipattantak a szemeim, de amikor megláttam, hogy mi az ami csikiz, elkuncogtam magam. Luke feküdt mellettem, félmeztelenül, egy szál alsógatyában.(!!) Gondolom, amikor tegnap este elaludtam, felhozott a szobámba. Na, és, hogy mi az, ami csikizett? Hát, Luke felzselézett haja, éppen az orromat cirógatta. Ismételten felkuncogtam, és a hajával kezdtem el játszani, mire Luke mocorogni kezdett, és kinyitotta a szemét.

  - Ébren vagy? – mosolyogtam.

  - Hála neked. – mondta reggeli morcos hangján, majd hátára feküdt. Kis szemét!

  - Na, ne légy már ilyen reggeli morci gép! – nevettem, miközben lovagló ülésben ráültem a derekára.

  - Nem vagyok morci gép, de olyan szépet álmodtam. – vágta be a durcát, de látszott rajta, hogy nem kell sok, és nevetni kezd.

  - Elmeséled? – hajoltam a füléhez, és belesúgtam, mire látszott rajta, hogy jólesően kirázza a hideg. Ezen elmosolyodtam.

  - Hm… Nem! – mondta határozottan, miután elhajoltam a fülétől.

  - Mi az, hogy nem? – vontam össze a szemöldököm.

  - Az, hogy nem. – vonta meg a vállát az arcán egy önelégült vigyorral.

  - Na! – nyafogtam, miközben hozzávágtam a mellettem lévő párnát.

  - Hé! Ezt most megbánod! – húzott le magához, majd hirtelen felém kerekedett, így én voltam alul, és kegyetlenül csikizni kezdett.

  - Ne, ne Luke, kérlek, hagyd abba! – nevettem, és közben sikítoztam. Szerintem, ha a fiúk eddig nem voltak ébren, na, most lesznek…

  - Bocsánatot kérsz, amiért hozzám vágtad azt a párnát? – hajolt most ő a fülemhez, és belesúgta. Ugyanaz történt. Kirázott a hideg tőle. De a lehető legeslegjobb értelemben.

  - Jaj, ne játszd a hattyú halálát! Ne mondd, hogy annyira fájt. – hergeltem tovább azzal, hogy sajnálkozó fejet vágtam. Előre tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége rám nézve, de megérte az, hogy látom a mérges, és vicces fejét.

  - Na, jó, most tényleg megbánod! – nevetett, majd tovább folytatta a csikizést. Én pedig a sikítozást.

  - Ha nem hagyod abba, bejönnek a fiúk. – nevetem még mindig, majdnem fulladoztam tőle. Borzalmas volt, mindenem sajgott.

  - Te hibád! – nevetett ő is. Már elég régóta csikizett, és már teljesen kipurcantam. Nagyon zsibbadt mindenem, és a hasamban borzalmas érzés volt, mikor abbahagyta.

  - Áú! Mindenem sajog! Te szadista! – nyögtem ezeket a szavakat, miközben lemászott rólam, és mellém feküdt.

  - Bocsi! – nevetett.

  - Az nem elég. – fel akartam állni, de visszahúzott.

  - Kárpótollak. - motyogta a számra, majd megcsókolt. Visszacsókoltam, hisz ez kicsit sem volt ellenemre.

  - Reggeli! – kiabált fel az emeletre Ash.

  - Ezek mindig olyan jól időzítenek. – mosolyogtam.

  - Ja… Túl jól. – állt fel Luke, majd együtt mentünk le a földszintre.

  - Szia, bátyó! – nyomtam puszit az említett arcára.

  - Ránk már nem is figyelsz? – tette szét a kezét Cal.

  - Dehogynem. – nevettem. – Jó reggelt fiúk! – kuncogtam még mindig. – Na, és hogy van a leges-legeslegjobb bátyó a világon? – karoltam át Ashton vállát.

  - Mivel érdemeltem ki ezt a jelzőt? – kérdezte teli szájjal.

  - Azzal, hogy igaz, egy, kettő, meg, hogy szülinapod vaaaan! – vigyorogtam.

  - Remek! – nevetett.

  - Boldog Szülinapot! – nyomtam még egy puszit az arcára.

  - Köszi, hugi! – ölelt meg.

  - Mi a programotok mára? – kérdeztem reggeli közben.

  - Én videó játékozom. – tette fel a kezét Michael.

  - Mindig azt csinálod. – mosolyogtam.

  - Tök jó elfoglaltság. – ráncolta össze a szemöldökét.

  - És Michael verhetetlen benne. – forgatta meg a szemeit Cal.

  - Valóban? – néztem egyszerre mosolyogva, és felvont szemöldökkel Mikeyra

  - Nálam jobbat nem ismersz. – mondta teli szájjal.

  - Aha. – vágtam undi fejet, közben pedig megráztam azt, ezt a ’guszti’ látványt látva.  -  Mindegy. – ráztam meg a fejem. – Nos, én befejeztem. – álltam fel az asztaltól, és az emeletre vettem az irányt.

  - Mi a terved mára? – nézett utánam Luke.

  - Még nem tudom. – léptem vissza egy lépést.

  - Ugyanis mi nekünk el kell mennünk stúdió felvételre. – húzta el a száját Ash.

  - Remek! Mehetek veletek? – ugráltam tapsikolva, mint egy kis elsős.

  - Hogy a viharba ne! – mondták kórusban, ami már kezd nagyon ijesztő lenni…

  - Csak siess, mert 10 perc múlva indulunk. – szólt ő is teli szájjal Calum. Gyorsan felszaladtam az emeletre, és felvettem ezt. Amikor felvettem a ruhámat, abban a pillanatban nyitottak be 3 fiú, kopogás nélkül.

  - Jesszus, eszeteknél vagytok? Mi van, ha úgy 10 másodperccel ezelőtt nyittok be? – oktattam ki őket.

  - Jó, jó, bocsi, bocsi, de figyelj! – jött közelebb Michael.

  - Mi van? – kérdeztem, talán túl hangosan is.

  - Shh! – tette a kezét a szám elé, mire megharaptam azt.

  - Áú! Csaj kannibál! – vette el onnan a kezét.

  - Miért baj, ha hangoskodom? – kérdeztem megint hangosan, de nem direkt, mire mind a három egyszerre csittegett le. ­- Miért baj, ha hangoskodom? – kérdeztem már suttogva.

  - Azért, mert Ashnek nem szabad megtudnia, hogy itt vagyunk. – mondta Luke halkabban.

  - Mégis miért nem? – ráncoltam össze a homlokom.

  - Figyelj… Ashnek ugyebár ma van a szülinapja. – tájékoztatott olyan dologról Calum, amiről eddig is tudtam.

  - És szervezünk, neki egy meglepi bulit. – vonta fel a szemöldökét Michael.

  - És ehhez nekem mi közöm? – egyenesedtem ki.

  - Te leszel az, aki a stúdió felvétel után, lefoglalja Ashtont, míg mi hazajövünk, és elkészítünk mindent. – bólogatott Cal.

  - Micsoda terv! – meresztettem ki a szemeimet.

  - Ne becsüld alá, jó? – nevetett Luke.

  - Nem állt szándékomban. – indultam meg. – Na, gyertek már! – kiabáltam utánuk.

*********************

A stúdió felvétel remekül sikerült. Nem tudom, hogy azért, mert egyszerűen fantasztikusan énekelnek, vagy azért, mert végig hülyültük az egészet…

És most jött el az én időm. Luke rám kacsintott, eszerint oda kell mennem Ashtonhoz, vagy csak le kell foglalnom valamivel. Csak a hátrányom az, hogy nem találtam ki, hogy mégis mi lesz az, amivel 3 órán át itt tartom. Ez elég abszurd.

  - Áú a lábam! – kaptam a lábamhoz egy hirtelen ötlettől. Michael, Luke, és Calum furán néztek rám, mire én egy „Nem jutott eszembe jobb” fejet vágva folytattam a ’szenvedésem.’

  - Jól vagy? – jött közelebb Ash aggódó fejjel.

  - Nem igazán. Nagyon fáj a lábam. – vágtam szenvedős fejet.

  - Jó, de mitől? – nézegette az említett testrészem.

  - Nem tudom, csak léptem egyet, és hirtelen, ömm… belém nyilallt a fájdalom. – nyeltem egy nagyot.

  - Furcsa… - vágott értetlen fejet. - Mindegy, menjünk haza, ott már jobb lesz. – vont vállat.

  - NEM! – kiabáltuk hirtelen mind a hárman, mire Ash kicsit megszeppent.

  - Úgy értem, hogy… Miért mennénk haza? – nevettem kínosan. Komoly, Cat? „Miért mennénk haza?” Hát, csak tudod azért, mert nem hiszem, hogy Ash azt hiszi, hogy mi itt akarunk éjszakázni. Agysebészet…

  - Miért maradnánk itt? – nevetett a bátyám.

  - Mert olyan kellemes ez a hely. – ültem le a kanapéra. A fiúk csak néztek ott, és nem jutott eszükbe semmi, mire én egy „Segítsetek” fejet vágtam, és vették is a lapot.

  - Ja, olyan kellemes. – jöttek ők is közelebb.

  - Mi bajotok van? – ráncolta össze a szemöldökét Ash.

  - Én nagyon rosszul vagyok… - legyezgette magát Michael. Ez most, hogy is jön ide?

  - Igen, és… Cat is rosszul van, ráadásul fáj a lába is, mi pedig gyalog jöttünk, tehát… - kezdett el magyarázni zavartam Luke.

  - Rendben. – ült le mellénk Ash. – Akkor ti hárman – mutatott a három fiúra. – menjetek haza, mivel Michael rosszul van, én pedig itt maradok Cattel, borogatjuk a lábát, megvárjuk, míg nem fog fájni neki, és jobban lesz. És majd hazamegyünk… - mutogatott hevesen.

  - CSODÁLATOS! – mondtuk mind a négyen egyszerre.

  - Vagyis… Áú, a lábam! – kaptam a lábamhoz kínosan.

  - Igen, és a… fejem! – mondta ijedten, semmi érzelemmel Michael.

***********************

  - Rendben, hozok a lábadra jeget! – mutatott a lábamra Ash, miután a fiúk elmentek.

  - Oké! – dörzsölgettem a bokámat. Mikor Ash elment, nagyon figyeltem, hogy még látótérben van e, majd amikor eltűnt onnan, előkaptam a mobilom, és írtam egy SMS-t a srácoknak, hogy kb. mennyi időre lenne szükségük. 2 perc múlva válaszoltak is, és azt írták, hogy 2 és fél órára körülbelül. Tessék? Addig mégis, hogyan tartom vissza? Ash nem olyan hülye át fog látni a szitán, én pedig nem vagyok valami jó hazudozó. Persze ez most nem arról van szó,, hogy hazudok, hiszen jó cél érdekében teszem. De ez most mindegy…

  - Itt vagyok! – jött be egy jéggel a kezében Ash. – Tessék. – tette rá a lábamra, majd egy pár másodpercig rajta hagyta, levette, és ismét rátette, ezt ismételgette. A jég már nagyon kezdte fagyasztani a lábam.

***************************

  Ránéztem az órára, és már 2 órája itt dekkoltunk Ashtonnal. Ezt az időt nevetgéléssel, beszélgetéssel, zenehallgatással, TV nézéssel töltöttük el.

  - Na, jó, ahogy látom már jobban vagy! És a lábad se fáj! – mosolygott. – Akkor gyere, mehetünk. – biccentett az ajtó felé. Kicsit beijedtem, ugyanis a fiúk azt mondták, hogy majd írnak, ha készen vannak, de még nem írtak semmit. Na, jó, az út innen hazafelé gyalogolva 15-20 perc, tehát addig csak végeznek. Vagy… nem?