15.fejezet. - Egyetemi tervek

Hey!:)

Meghoztam az új részt!:)

Nincs mit hozzáfűznöm...

Jó olvasást!

xx

Egyetemi tervek

- Köszönöm, és jó reggelt! – kiabáltam vissza, miközben befelé mentem a házban. Még hallottam, ahogy azt mondja „Szívesen, neked is!”, de nem foglalkoztam vele, becsaptam az ajtót. Nagyon, nagyon izgultam a szívem teljesen bepörgött.

Fogtam egy ollót, és villámsebességgel ültem le a kanapéra, és bontottam ki a borítékot. Rögtön láttam a mondatot.

„Gratulálunk, felvételt nyert!”

Nem hiszek a szememnek. Ez… ez most komoly? EZAZ! Soha nem örültem szerintem még ennyire.

  - Csukd be a szád, bele száll a légy! – szólt rám mellettem Mikey elég flegmán. Meglepett, ez a hangneme, de nem foglalkoztam vele. – Minek örülsz ennyire? – huppant mellém. – Vagy min lepődtél meg? – ráncolta össze a szemöldökét.

  - Nézd! – nyújtottam felé a levelet, amit elvett, és elolvasott, majd amikor a végére ért, elmosolyodott, és megölelt.

  - Király! Ezek szerint, nem kell elmenned? – nézett reménykedve rám.

  - Nem! – álltam fel. – És ahogy látom, egy hónap múlva kell bemennem az első napra. Alig várom! – emeltem fel a vállam, majd vissza, közben vigyorogtam, mint a tejbe tök. – De te… hogy, hogy fent vagy? Úgy tudom, te vagy a legjobb alvó. – nevettem.

  - Az vagyok. – vonta meg a vállát. – De, hallottam, hogy becsapod az ajtót. – állt fel, így fel kellett néznem rá, ugyanis elég magas volt. –  Szóval, ez a te hibád. – mutatott rám, mosolyogva. - De most, ha megbocsájtasz, éhes vagyok. – mosolygott.

  - Oké, menj enni. – mosolyogtam én is, mire Michael furán nézett rám. – Mi van? – vontam össze a szemöldököm.

  - Ezt te sem gondolod komolyan. Ha én megyek, kaját csinálni felrobban a konyha. – vonta fel a szemöldökét.

  - Én viszont, most nem érek rá. – indultam az emeletre. – Fel kell mennem Neptunra, és el kell rendeznem az órarendem, jelentkeznem kell az órákra. – magyaráztam, miközben léptem három lépcsőfokot, de miután befejeztem, Mikey hátulról megragadta a derekamat, és visszahúzott, majd a konyha fele kezdett el cipelni.

  - Ne már! Mikey, most azonnal tegyél le! – kiabáltam. – Ha nem teszel le, sikítok. – kiabáltam még mindig.

  - Ne merd! – állt meg hirtelen. Megvontam a vállam, nagy levegőt vettem, és nem olyan hangosan, de sikítottam, addig, míg Michael be nem fogta a számat. – Mondtam, hogy ne.

  - Nem akarok reggelit csinálni. – próbáltam beszélni, de Mikey keze még mindig a szám előtt volt.

  - Az a Mars, vagy mit tom’ én, az ráér! Viszont nekem a gyomrom majd kilyukad. – tett le a konyhában.

  - Neptun! – tettem csípőre a kezem.

  - Kit érdekel? – vonta meg a vállát. – Na, gyerünk, hopp, hopp! – tapsolt kettőt, majd kiment a nappaliba. Gondoltam, úgysem szabadulok, míg valamit össze nem dobok neki, szóval neki álltam vagy 5 darabpirítós készítésének. Megvajaztam mindet, majd letettem az asztalra.

  - Michael! – kiabáltam az említett fiúnak.

  - Na, végre! – jött be, majd neki is állt az ételnek. Megforgattam a szemeimet, majd míg kérne valami mást is, felszaladtam a szobámba. Ölembe vettem a Laptopot, felmentem Neptunra. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, és rövid az óra felvétel, és órarend összeállítás, tehát fel voltam készülve. Rápillantottam a levélre, amin rajta volt, az azonosító számom, ami egyben a „felhasználónevem.” Emellett, - ahogy láttam – egy másik levél is volt hozzá csatolva. Arra az volt írva, hogy „Neptun.”

Milyen meglepő!  Belenéztem, és oda minden részletesen le volt írva, hogy hogyan kell az órákat felvenni, hogyan ésszerű összeállítani az órarendet, hogy mindenre időben odaérjek, stb., stb., stb…

Ezen kívül, rajta volt még egyszer a „felhasználó nevem,” és a jelszavam. Mind a kettőt bepötyögtem a megfelelő helyre a gépen, és bejelentkeztem. Forgott párat a töltés karika, majd megjelent az oldal. Jött is egy levelem. Megnyitottam, és ugyanazt leírták, mint a Neptunos levélben… Azért elolvastam.

Végül, hozzá láttam az órák elrendezésével. Felvettem minden tantárgyat, ami érdekelt. Ezek nem voltak kötelezőek, de voltak, amik igen.  Elég fura neve volt egyiknek, s másiknak. Mint például, a Finnugrisztika, Szerkesztői irodalom. Persze, tudom, mit jelentenek, de… áh, hagyjuk!

Vagy 2 órát elfoglalatoskodtam az órák felvételével. Hogy miért? Mert némelyiket azért nem tudtam pont abban a pillanatban felvenni, mert túl volt terhelve az oldal, esetleg lefagyott miatta, vagy az, az óra már megtelt, és nem tudnak több embert felvenni rá. Az utóbbi miatt nem tudtam felvenni vagy 2 tantárgyat.

Mindegy! Lassacskán végeztem az órarendkészítésemmel is, ami egyszerűen fantasztikusan sikerült! Sikerült úgy elrendeznem az óráimat, hogy 11-re kell bemennem, és 1-kor végzek. Hétfőtől,- szerdáig, és csak ez a három napom lesz foglalt! Úgy, bizony! 3 napos egyetemem lesz! Hát, nem fantasztikus? Jobb nem is lehetne.

Fáradtan fújtam ki a levegőt, amikor már végleg készen voltam mindennel. Kinyomtam a gépet, ugyanis már fájt a szemem a fényétől. Ránéztem az órára, és délután 3 óra volt. Remek! Szinte felugrottam az ágyamról, és leszaladtam az emeletről. Már vártam, hogy mindenkinek bejelentsem a nagy hírt, és ezt hatásosan akartam megtenni. Az utolsó pár lépcsőfokot halkan tettem meg, majd amikor már csak egy lépésre volt tőlem a nappali, hirtelen beugrottam oda, azt kiáltva: „Felvetteeeek!”

De sajnos, csalódnom kellett. Senki nem volt a nappaliban. Bizonytalanul zártam össze a lábaimat, majd az ujjaimmal kezdtem el játszadozni, miközben benéztem a konyhába. Mivel onnan nyílt a terasz, hangokat hallottam onnan. Közelebb mentem, és az üvegajtón keresztül, láttam, ahogy a 4 fiú medencézik. Ruhástul. Elnevettem magam, majd egyszer csak valami hideg nyomódott a hátamhoz. Felsikítottam, és próbáltam ellépni, de nem engedte.

  - Szóval? Felvettek, mi? – nevetett mögöttem Luke.

  - Igen, fel. – húztam ki magam.

  - Még szép! – puszilta meg az arcom. – Jössz medencézni? Jézusom, te még mindig pizsamában vagy? – mért végig, miután elém lépett.

  - Igen! El kellett intéznem az egyetemes dolgaimat, és még felöltözni sem értem rá. – forgattam a szemeimet.

  - Mindegy! Gyere! – húzott kifele.

  - De… a helyzet az, hogy nekem nincs nagyon kedvem most fürödni. – húztam el a számat kínosan.

  - Légy szíves! Majd ha belemész a vízbe, kedved támad hozzá! – mosolygott édesen.

  - Akkor fogalmazok másképp… - léptem hozzá közelebb. – MOST, nem tudok fürödni. – biccentettem, utalva arra, hogy most a menstruációs időszakomban vagyok… Luke felfogta, majd egy ’o’ alakot formálva a szájával bólintott.

Felsóhajtottam, majd felmentem a szobámba, és felöltöztem. Ki akartam kapcsolódni. Hülyülni egy jót. Méghozzá Saraval. Így hát, tárcsáztam a számát, és 3 csörrenés után azonnal fel is vette.

  - Caaaaat! – üvöltött bele a telefonba, így összeszorítottam a szemeimet egy pillanatra, és eltartottam a fülemtől a készüléket.

  - Én is örülök neked! – motyogtam, de tisztán hallotta.

  - Bocsi, csak olyan rég beszéltünk!

  - Igen, tudom, ezért is hívlak. Van kedved ma mozizni egyet? – mosolyogtam.

  - Hogy a viharba ne? 10 perc múlva nálatok leszek, és indulhatunk is! – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

  - Oké, várlak, szia! – majd leraktam. Mosolyogva fújtam ki a levegőt, majd letrappoltam az emeletről, egyenesen a fiúkhoz.

  - Srácok! – kiabáltam, de semmi. Tovább „pancsoltak” a medencében. Luke éppen egy hatalmas gumi zsiráffal viaskodott a vízben. És nem meglepő. A zsiráf nyert. Ashton biciklivel hajtott bele a medencébe, Calum egy labdával, Michael pedig – milyen meglepő – a nyugágyon ült, és a telefonját nyomkodta.

  - Srácok! El kell mondanom valamit! – kiabáltam hangosabban, és erre már mindenki rám figyelt. – Köszönöm! – mosolyogtam.

  - Mit akarsz mondani? – jött fel a víz alól Ash.

  - Hát ömm… Csak azt, hogy… Felvettek itt, Sydneyben!- mosolyogtam, mire mind a négy fiú felém kezdett el kiabálva rohanni, én pedig futásnak eredtem a házba. – Ne már, nem akarok vizes lenni! – nevettem menekülés közben.

  - Nem kérdeztük. – futott utánam Ash, és ő el is kapott, majd visszarántott, így a hátam kicsit vizes lett. A többi fiú vagy elölről, vagy oldalról ölelt meg. Hosszadalmasan. Miután kiszabadultam a hatalmas, és nedves csopi öliből, a szobámba kellett bemennem, átöltözni. Ennyire vizes lettem. Kutakodtam egy kicsit a szekrényemben, majd meg is találtam a megfelelőt. A hajamat is elrendeztem, majd amikor leraktam a fésűt, abban a pillanatban hallottam a csengőt. Leszaladtam az emeletről, és még mielőtt egy fiú ért volna oda, kinyitottam az ajtót, és Sara mosolygós arcával találtam szembe magam.

  - Sara! – ugrottam a nyakába. – De jó, hogy látlak! – motyogtam.

  - Én is örülök neked! – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

  - Szia, Sara! – köszönt mögöttünk mind a négy fiú. Elköszöntünk tőlük, majd indultunk is a moziba. Nem volt messze, alig 10 perc gyaloglás. Mikor odaértünk, kinéztünk magunkat egy filmet, amit igazából már mind a ketten láttunk ezerszer, de semmi más nem volt. Ami jó persze…

  - Tetszett a film? – kérdezte Sara, mikor kifele mentünk a moziból.

  - Sara… már láttam ezerszer. – nevettem.

  - És? Én is ezerszer megnézem a Titanicot, hátha a végén valami csoda folytán nem süllyednek el. – mondta halál komolyan, de látszott rajta, hogy nehezen tartja vissza a nevetést. Én viszont elnevettem magam. – Húú, nézzünk be oda! – mutatott Sara egy dm-re.

  - Minek? – vontam össze a szemöldököm.

  - Mert hajfestéket kell vennem. – vonta meg a vállát.

  - Vegyél, én, itt kint megvárlak. – ültem le egy padra.

  - Fogalmazok akkor másként… én hajfestéket veszek- jött közelebb – TE, pedig jössz velem. – húzott fel, és egészen a boltig „ráncigált.”

Míg Sara elment megvenni azt, ami kell neki, én is nekiálltam nézegetőlni, bár nem tudom, hogy miért. Na, mindegy.

Én az ékszeres résznél voltam, ahol volt egy Tévé. Éppen valami sztárhíradó ment. Nem szerettem ezt a fajta híradót, mert a médiának, szerintem semmi köze mások életéhez. Undorító…

  - Kész vagyok! – jött mellém a vigyorgó Sara.

  - Na, végre! – forgattam meg a szemeimet. Saraval kifizettük azt, amiket vett, majd hazamentünk. Aztán, lassan, lassan Saranak haza kellett mennie, tehát Michael hazavitte. Az este folyamán A fiúkkal filmet néztünk, de én azt hiszem elaludtam…