Hey!
Ha, szombat, akkor új rész!
Jó olvasást!:)
xx
"Itt minden titok az enyém!"
Első nap. Az egyetemen. Ha csak rá gondolok, a gyomrom
összeszorul, és hányingerem lesz. Hogy miért? Mi van, ha nem tetszem majd az
évfolyamtársaknak? És, ha elszúrok valamit? Persze a fiúk folyton
nyugtatgattak, hogy nem lesz semmi baj, és ügyes leszek, de nem segített
semmit… És ma eljött ez a nap. Mint már
mondtam, csak 1-re kell bemennem, így nyugodtan aludhattam. Persze nem délig…
Halkan szuszogott
mellettem a barátom, Luke. Mosolyogva néztem az arcát. Ajkai kicsit elnyíltak
egymástól, így szuszogott, gyönyörű kék íriszei pedig csukva voltak.
- Ne nézz! –
motyogta hirtelen, mire egy pillanatra megállt bennem az ütő, majd elnevettem
magam. – Min röhögsz? – nyitotta ki egyik szemét.
- Semmin. –
hajtottam le a fejem a párnára.
- Hát jó! – ült fel,
majd fel is állt, így elém tárult egy csodálatos látvány. Luke CSAK boxerben. –
Gyere reggelizni! – biccentett a fejével.
- Nincs kedvem, túlfáradt
vagyok. – bújtam vissza a puha takaró alá, majd rápillantottam az órámra, ami
fél tizenkettőt mutatott. – Ha jobban belegondolok, gyere, menjünk reggelizni!
– pattantam ki az ágyamból, majd Luke kezéért nyúltam, és elkezdtem kifele
húzni, de visszarántott. – Mi van? – néztem rá furán.
- Nem felejtettél el
valamit? – húzta fel a szemöldökét. Hát persze! Fehérneműben vagyok.
Kitoltam Lukeot a szobámból, majd felöltöztem. Raktam fel
egy kis sminket, majd a hajamat is megcsináltam. Kimentem a szobámból, és
leszaladtam az emeletről. Mindenki az asztalnál ült, és evett. Jó sokat.
- Jó reggelt! –
mosolyogtam mindenkire. Csak néhány motyogást hallottam, amik szintén ezt,
mondták, majd amikor leültem Luke, a bátyám közé, kaptam egy puszit a
homlokomra Ashtől.
- Izgulsz? – nézett
rám Michael velem szemben.
- Kicsit. – vontam
meg a vállam, mire mindenkitől egy fura nézést kaptam. – Oké, nagyon. –
forgattam meg a szemeimet, majd ismét a kajájukra szentelték a figyelmüket az
asztalnál ülők. Befejeztük a reggelinket, és mindenki ment a dolgára. Michael,
és Calum a városba mentek, ugyanis dolguk volt, Luke családlátogatásba ment egy
másik városba, és Ash maradt velem otthon. Felszaladtam a szobámba, és leültem
az ágyamra.
- Szia. – dugta be a
fejét Ash az ajtón.
- Szia. –
mosolyogtam rá.
- Tudod… - jött
beljebb, majd a kezeit zsebébe vágta. – Ha szeretnéd, elkísérhetlek. – vonta
meg a vállát.
- Az nagyon jó
lenne! – vigyorogtam. Ash megkönnyebbülten felsóhajtott, majd leült mellém.
- Szoktál gondolni
Austinra? – szólalt meg egy roppant kínos csend után. Ez a kérdése, most, hogy
jön ide?
- Nem igazán. –
néztem rá kérdően. – Miért kérdezed? – ültem törökülésbe.
- Csak eszembe
jutott. – mosolygott rám.
- Csak van oka. –
kerestem a tekintetét. Felsóhajtott.
- Csak azon
gondolkodom, hogy… mi van, ha Ő is ugyanarra a sorsa jut, mint mi? – ült velem szembe.
– Talán meg kéne keresnünk? – vonta össze a szemöldökét.
- Ilyenekre ne is
gondoljunk! Boldogok vagyunk, így ketten, vagyis… öten. De mindegy. – ráztam
meg a fejem. – A lényeg az, hogy… Austin most még csak 10 éves. – vontam meg az
egyik vállam. – Majd ha idősebb lesz, akkor megkeressük, és megnézzük, mi van
vele. Rendben? – kerestem a tekintetét, ami a szőnyegemen állapodott meg. –
Ash?
- Mi? – zökkent ki a
gondolataiból.
- Figyelsz rám? –
vontam fel a szemöldököm.
- Persze. – vágta
rá, mire egy „Tudom, hogy nem” nézéssel válaszoltam. – Na, jó… mit is mondtál?
– nézett kétségbeesetten. Ismét elmagyaráztam neki, mire már tényleg
megértette. Ebben állapodtunk meg, majd kiment a szobámból.
Lassan eljött a fél
egy. Igazából elég gyorsan, de mégis lassan. Nem tudtam túl sok mindenre
gondolni, csak az első napomra.
- Kész vagy? –
kiáltott fel az emeletre Ash.
- Egy pillanat! –
válaszoltam. – Hol van, hol van, hol van? – motyogtam magamnak halkan, miközben
a telefonomat kerestem. – A fenébe! – mondtam már hangosabban.
- El fogsz késni! –
szólt rám Ash lentről.
- Nem találom a
telefonom. – szóltam, miközben egy tincset tűrtem a fülem mögé, és a szobámat
pásztáztam.
*Ashton Irwin szemszöge*
- El fogsz késni! –
kiabáltam fel az emeletre.
- Nem találom a
telefonom. – válaszolt. Ebben a pillanatban egy lopott pillantással,
megtaláltam Cat telefonját a kanapén. Odamentem, kezembe kaptam, és
visszamentem az ajtóhoz.
- Megtaláltam! –
kiabáltam fel, mire Cat azonnal megjelent a lépcső tetejét, és sietős léptekkel
jött le onnan. – Mehetünk? – kérdeztem.
- De gyorsan! –
nyitotta ki az ajtót, majd kiszaladt rajta. Elkuncogtam magam, majd beültem
mellé a kocsiba. Beindítottam a motort, és elindultunk az egyetemhez.
Körülbelül 10 perc alatt ott is voltunk. Cat nagyon gyorsan
szállt ki az autóból, én viszont csigalassúsággal mentem, hiszen még volt 20
percünk, hogy beérjünk, az innen maximum 10 méternyi épületbe.
- Cat, lassíts! –
húztam vissza a karjánál fogva, nevetve.
- Mennyi az idő? –
nyúlt a kezemért, majd megnézte a karórámon az időt.
*Catarina Irwin szemszöge*
- Mennyi az idő? –
néztem meg a bátyám karóráján az időt.
„12:42”
- Na? – mosolygott
gúnyosan Ash. – Elkésünk? – vágott tettetett szomorúságot.
- Nyaljál sót! –
vágtam le a kezét az oldalára, majd elindultam a suli felé.
****************************
Mai napom, egy szóban: Zsúfolt.
Ash lassan elment, és utána teljesen elvesztem. Kívülállónak
éreztem magam, aki azt sem tudja, hogy hol van. És ez így is volt. Fogalmam sem
volt, hogy hol lesz az első órám. Ami Finnugrisztika…
- Elnézést! –
állítottam le egy szőke hajú lányt. – Szia. – mosolyogtam, majd a fülem mögé tűrtem
az egyik kósza tincsemet. – Nem tudod, hogy merre van az… - néztem az
órarendemre. – A208-as terem? – néztem rá.
- De, tudom –
mosolygott. – Az „A” szektorban. Te most a „B”-ben vagy. – húzta el a száját.
- Meg tudod mutatni,
hol van az a bizonyos szektor? – vontam össze a szemöldököm.
- Ühüm. –
mosolygott. – Ott lesz nekem is órám. – vonta meg az egyik vállát. – Gyere! –
húzott maga után.
Onnan kb. 3 perce volt az „A” szektor. Sokkal nagyobb volt.
Gondolom A, B, és C szektor van, és így csökken a méretük, és a
látogatottságuk.
- Nos… - álltunk meg
a folyosó közepén, ahol szállingóztak az emberek. – Ha felmész azon a lépcsőn.
– mutatott rá. – És mész 2 emeletet, akkor eléred 2. emeletet. Ott a 208-as
terembe kell bemenned. – mosolygott tovább. Nagyon mosolygós lány, és nagyon helyes.
- Köszönöm szépen,
nagyon hálás vagyok! – viszonoztam. – De megmondanád a neved? – vontam össze a
szemöldököm. – Ilyen sokat segítettél, és még a nevedet sem tudom. –
meresztettem ki a szemeimet.
- Alison vagyok. –
nyújtotta a kezét. – De barátoknak csak Ali. – hajolt közelebb, mire elnevettem
magam.
- Én… – be akartam
mutatkozni, de bele vágott a szavamba.
- Cat Irwin. –
fejezte be a saját szövegem, mire furán néztem rá. Honnan tudja a nevem? –Itt
minden titok az enyém! – mosolygott vállat vonva.
- Aha. – mosolyogtam
bizonytalanul.
- További szép
napot! – intett hátrafelé, nekem háttal, majd elment. Mégis mit jelent ez? Hát
jó…
Szia!!
VálaszTörlésNagyon tetszett a rész! Kíváncsi vagyok milyen lesz Cat számára az egyetem na meg, hogy mi lesz a többiekkel is. Luke-al mostanában egyre kevesebbet van a lány, persze jogosan mivel nem kell sűlve főve együtt lenniük.
Ez az Alison lány valamiért furcsa nekem. Főleg az utolsó mondata miatt. Rejtélyes.. :))
Várom a következő részt!
Puszi Lolo.
Szia!
TörlésNos, legyen elég annyi Lukekkal kapcsolatban, hogy mindennek oka van ebben a történetben :D! :)
Igen, ez is volt a célom, hogy Ali furcsa lány legyen mindenkinek. Hogy elsőre olyan semleges véleménye legyen róla mindenkinek. Persze lehet, hogy ez nem mindenkinél jött össze. Direkt lett ilyen furcsa, ugyanis ennek a mondatának, később hatalmas szerepe lesz!:) Köszönöm a kommentet!:)<3
Nagyon jó lett ez a rész is:) Az az új lány nekem nagyon furcsa remélem nem kavar bele semmibe.Kíváncsian várom a folytatást:D <3
VálaszTörlésSzia!
TörlésKöszönöm szépen a kommentet, és a dicséretet!<3 Nagyon sokat jelent csak pár szó is! ;) Örülök, hogy tetszik!:)
Nagyon jó a blog :D Mikor lesz új rész?
VálaszTörlésSzia! Előre írom a részeket, nagyon sok van már készen tehát aggódásra semmi ok! :D
VálaszTörlésSzia!Mikor lesz új rész?
Törlés:D Köszi a választ.Már várom XD
VálaszTörlésSzia kb. 3 napja találtam a blogodra de már idáig eljutottam mivel nem tudtam leállni az olvasással :D nagyon tetszik a blogod!Az egyik kedvencem!:) remélem még NAGYON SOK része meg évadja lesz!! :) siess a kövivel! :3
VálaszTörlésViki ^^
Szia:) néhány napja találtam rá a blogodra, és nagyon tetszik^^ azt szeretném kérdrzni, hogy mkjor várhatók új részek:)
VálaszTörlés